Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

terület régészeti terepbejárása befejeződött, s igen sok önálló Árpád-kori lelőhelyet térképeztek fel, a fenti hely azonosítása kellő támpontok hiányában meglehetősen kétséges. A romlott írású névalak eredeztetése bizonytalan. II. András király és Béla ifjabb király birtokpolitikájának különbségét kifejező birtokelvételek és újraadományozások során Csák Miklós ispán számos korábban elvett birtokot 1232-ben visszakapott II. András királytól, köztük ~-t is, amelynek neve a forrásokban többször nem fordul elő. Feltehetően olyan „falumag" lehetett, amelyből végül nem fejlődött ki állandó település. írod.: Blazovich 1985. 40. (B-Sz) Lukácsfalva Arad, Csanád m. (1446: Lwkachffalwa) Tornya (Turnu) és Dombegyháza között feküdt. A faluval kapcsolatba hozható régészeti adatok nincsenek. A falunév előtagja a magyar Lukács személynév, melynek előfordulása már 1138/1329-ből ismert Lucas alakban. Utótagja az -a birtokos személy raggal ellátott falu 'kisebb, lakott település' köznevünk. Voltaképpen egy Lukács nevű személy által alapított településre utal. 1446-ban a Szekcsői Herczeg—Hédervári perben fordul elő neve, az előbbiek fele részét követelték, azonban már korábban a Hunyadiak kezére került. Mátyás király Szelesei Melczer Damjánnak adományozta, akinek örökösök nélküli halála után 1502ben II. Ulászló király Monoszlói Erdődi Bálintnak adta. Neve többé nem fordul elő a forrásokban. Hogy mikor vált lakatlanná, pontosan nem keltezhető. írod.: Borovszky II. 337-338., FNESz. II. 54., MNy. 1936. 32: 131.. MTT. VI. 28. (B-H-Sz)