Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

Kandafalva Arad, Csanád m. (1464.: Kandaffalwa; 1502: Kandoghfalva) Tornya (Turnu) és Dombegyháza között feküdt. Az egykori településsel kapcsolatba hozható régészeti adatok nem ismeretesek. A település nevének előtagjában a Kanda, régi magyar személynév, az első birtokos, a falualapító neve rejlik. A személynév voltaképpen testi tulajdonságra utal, kandi : kanda 'kancsal'. A helynév utótagja az -a birtokos személyraggal ellátott falu főnevünk. A Szekcsői Herczegek és Héderváriak perében bukkant fel neve 1446ban. A tornyai uradalomhoz tartozott, majd a Hunyadiak kezére jutott. 1459ben Mátyás király Toronnyal együtt Szelesi Melczer István fiának, Damjánnak adományozta. Fiának halála után II. Ulászló király Monoszlói Erdődi Bálintnak juttatta, aki a Jaksicsoknak adta el Toronnyal együtt, 1506-ban ugyanis ők voltak a földesurai. További említése a forrásokban nem szerepel. írod.: Borovszky II. 254-255., Cs. I. 698., FNESz. I. 679: Kandikó., Kálmán 1973. 44. (B-H-Sz) Karancs Zaránd m. (1484: Karancz; 1561: Karanch) Nadab (Nádab) és Erdőhegy (Pádureni) között ma is határnév. Talán puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Előzményeként számításba jöhet az 1255-ből ismert Karún személynév, amelynek ótörök nyelvi gyökerei vannak. A német Kranz (tkp. 'koszorú') személynévből való származtatása nem megalapozott. Másrészt a helynév alapjaként számításba jöhet egy erdélyi nyelvjárási garancs 'rög, göröngy' köznév is, amely a magyar göröngy-gyei tartozik össze. 1484-ben Nadabi Lázár Csegedi Lászlónak és Muronyi Veér Andrásnak zálogosította el más birtokokkal együtt, majd ezek 1492-ben tovább adták Dóczi Imrének. 1561-ben mint pusztát jegyezték fel Méreg Ferenc és Figedi Mihály birtokaként. Az 1567-es és 1579-es defterekbe mint falut jegyezték fel, de lakók nélkül. Kávás falu lakói művelték 1579-ben. Jövedelme előbb 410, utóbb 1800 akcsét tett ki. írod.: FNESz. I. 687., Káldy-Nagy 1982. 366-367., Maksay 1990. II. 1019. 1024., Márki I. 234. 361. (H-K) Kasa Arad m. (1290-1301: Kasa; 1333-34: Kaza, Kasa; 1453: Ókazaker, Kasaker, 1471: Kasa-ker.) Világos (§iria) és Kovászi (Covásint) között, a mai Kósa puszta helyén feküdt. A hellyel összefüggésbe hozható régészeti adatok vagy leletek nincsenek. A falunév eredeti alakjának olvasata kissé bizonytalan. Egy azonban bizonyos, mindenféleképpen puszta személynévből keletkezett, magyar névadással. Ennek a személynévnek az alapja lehetett a magyar kása 'durván őrölt gabonaféle' főnevünk, de lehetett a kasza 'szálas takarmányok levágására használatos hosszú nyelű kéziszerszám' szavunk is. Mind a Kása, mind a Kasza személyhév többször előfordul okleveleinkben már a kora Árpád-korban is. Neve III. András király uralkodása idején királyi ember nevében bukkant fel. Plébániája az aradi főesperesség legészakibb plébániája volt. Papja 1333-