Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

írod.: GyO. 57., Káldy-Nagy 1982. 26. 203205. 396., Maksay 1990. II. 1017., Márki I. 228-229., MRT. IV/4. Újkígyós 45. sz. lh. (B-H-Sz) Eperjes Zaránd m. (1561: Epperyes) Pankota (Pincota) és Almásegres (Agrisu Mare) között feküdt. Ma az Apries. határnév őrzi emlékét. Régészeti eszközökkel helye nem meghatározott. Szófejtését 1. az előző cikkben. 1349-ben Ábrahámfi-birtokként tűnt fel. 1561-ben Rákóczi Mihály és nemesek birtokolták, 8 portája volt. Feltehető, hogy azonos a Márki Sándor által Arad megyébe helyezett ~-sel. 1601-ben Toldi-birtokként említették. 1720 és 1746 között még lakták, Apriesnek hívták. Később mint kamarai pusztát jegyezték fel nevét. írod.: Cs. I. 737., Maksay 1990. II. 1017. 1024., Márki I. 200. 228-229. (B-H-Sz) Ér Arad m. (1202-3: Eer; 1214: Er) Aradtól nyugatra, a Maros mellett feküdt. A helynév alapja az ér 'patak, csermely' víznevünk. 1202—3-ban Richárd aradi prépost kérésére Imre király megerősítette az aradi egyházat birtokaiban. neve itt bukkant fel. 1214-ben pedig Boleszló püspöknek a leleszi egyház számára tett adomány levélben jegyezték le nevét, amely a továbbiakban nem szerepel. Lokalizálása nem teljesen bizonyított. írod.: Fábián 1835. 211., Reg. Arp. 202. sz. (H-K) Erdőhegy Zaránd m. (1394, 1446, 1561: Erdewhegh) (Pádureni) A település középkori elődje Kisjenővel (Chi§ineu-Cri§) szemben a Fehér-Körös másik partján állt. Régészeti kutatottságára vonatkozó ismereteink nincsenek. Helynevünk Erdő- előtagja azzal kapcsolatos, hogy a falu erdős vidéken települt, olyan területen, ahol már -hegy 'nagyobb földfelszíni kiemelkedés' is van. 1348-ban összeírják az Erdőhegyi család birtokait. 1394-ben az aradi káptalan határjárást végzett itt. 1412-ben Görhe - határain belül terült el. 1421-ben papját, 1422ben nemesi kúriáját, 1466-ban erdeit, 1477-ben malmát, 1507-ben hídját említik. Birtokosai közül 1422-ben a Maróthiakat, 1473-ban a Báthoriakat, 1477-ben a Somosiakat, 1483-ban a Dócziakat említették. 1561-ben mint pusztának Szálai Albert, Erdőhegyi Mátyás özvegye, Erdőhegyi Boldizsár, Erdőhegyi Gergely és Vida Márton a birtokosai. 8 portája adózik, és több szegény adókedvezményt kapott. 1567ben 11, 1579-ben 13 családot írtak össze a defterek ~-en. írod.: FNESz. I. 422-426., Káldy-Nagy 1982. 336-337., Kálmán 1973. 142. Maksay 1990. II. 1018. 1024., Márki I. 229., Somogyi 1913. 125—126., ZsO. III. 2719. sz. (B-H-Sz) Erdőskereki Zaránd m. (1426: Symonkereky; 1484: Erdewskerek, Kereky; 1561: Erdeus Kereky) A mai Erdőskerek (Caporal Alexa) helyén állt. A település pontos helye topográfiailag nem azonosított, egyértelműen hozzá köthető régészeti leletanyag