Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

Csolt(a) tényre utal, hogy annak idején a név kétségtelenül a területén igen nagy számban ott élő csókákról ragadt rá. 1450-ben bukkant fel Hunyadi János tulajdonaként. 1456-ban ugyancsak ő birtokolta a hódmezővásárhelyi uradalom részeként. Később a csanádi káptalan kezére jutott. 1555-ben Olcsárovics Demeter gyulai kapitány szerezte meg. A XVI. században végig lakott maradt. 1561-ben 14 portáját, 1579-ben 18 hane-ját jegyezték fel. Lakosai magyarok voltak. írod.: Borovszky II. 113-114., Cs. I. 695., CSMÉ. I. 149., FNESz. I. 337., Maksay 1990. I. 283. (B-H-Sz) Csolt(a) Arad m. (1334-35: Chold, Cholch, Cholth; 1561: Chiólt) Ma puszta Mondorlak (Mindruloc) és Csicsér (Cicir) között a Maros partján. Régészeti kutatottságáról előkerült leletei nem ismeretesek. A település neve puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Azonos nevű falunév már ismert volt Vésztő mellett 1220-tól Cholt, 1341-ben Choltmonustura alakban. Mindkét falu Csolt nevű személytől vette a nevét. Maga a név ismeretlen eredetű. Papja 1334-ben 4 és 3 garast, 1435-ben 5 1/2 garast fizetett a pápai tizedszedőknek. 1499-ben egy része az aradi káptalané volt. A XVI. században birtokosai változtak, de a káptalan még 1561-ben is birtokolta részét, azaz 3 portát. 1567ben 21, 1579-ben 17 déli szláv adófizetőjét jegyezték fel a defterekben, akik közt több juhos gazda élt. Feltehetően a 15 éves háború idején pusztult el. írod.: Cs. I. 768., FNESz. I. 337., Káldy-Nagy 1982. 106—107., Karácsonyi I. 68., Kristó— Makk-Szegfű I. 14., Maksay 1990. I. 103., Márki I. 198., TF. I. 174. (B-H-Sz) Csomorkány Csanád m. (1447: Chomorkan; 1455: Thomerkan; 1523: Chyomorkan; 1561: Chyomorkany) A Hód-tóhoz kapcsolódó vízrendszer egyike, a ~-i lapos mellett a mai Hódmezővásárhelytől keletre feküdt. Az egykori település pontos helyét ismerjük, az a hódmezővásárhelyi kataszter 24. számú régészeti lelőhelyével azonosítható. Hódmezővásárhely középpontjától 17 km-re keletre még ma is áll a település gótikus téglatemplomának 4,7 m magas romja. A templomot és körülötte a település egy részét 1892—1895 között már feltárták Farkas Sándor, Tergina Gyula, Oláh Imre és Varga Antal vezetésével. Az állagmegóváshoz kapcsolódó műemléki felmérés, majd régészeti feltárás 1991től napjainkig tart Béres Mária irányításával. Az újabb kutatások igazolták, hogy Árpád-kori téglák, faragott kövek és darázskő felhasználásával csak a XV. század utolsó harmadában építették a nyújtott félköríves, külső támpilléres szentélyzáródású, hálóboltozatos részleteiben ma is látható csarnoktemplomot, az északi oldalán toronynyal/sekrestyével. A rövid ideig működő déli kapuja körül, a hajó északi falán és a szentélyben freskók díszítették a belső vakolatát, külső falfelülete fehérre meszelt volt. A több átépítést megért templom körül S-végű hajkarikákkal, gyűrűkkel, XII. századi pénzekkel jellemezhető, sorokba rendezett