Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

Boldogasszonyház Márki Sándor szerint Baj hozó, a Zaránd megyei birtokok közt szerepel. Nevével többet nem találkozunk. írod.: Fehértói 1983. 57., FNESz. I. 227., Kristó—Makk—Szegfű I. 60., Márki I. 223., SzabSzatm. 82. (B-H-Sz) Boldogasszonyház Csongrád m. (1472: Bodogazzonhaza; 1570: Boldogasszonyház) Szentestől keletre, Szentlászló tájékán feküdt régészetileg pontosan nem lokalizálható helyen. 1472-ben prédiumként, azaz pusztaként bukkant fel neve Szentlászló három részre osztásakor. Később a vásárhelyi náhije 1570-es defterébe vették fel mint pusztát. Területét feltehetően állattenyésztéssel hasznosították. A valamikori falut, mely később puszta lett, a Boldogasszony, a boldogságos Szűz Mária tiszteletére szentelt házáról 'templomáról' nevezték el. írod.: Benedek 1990. 274-275., FNESz. I. 232., Kálmán 1973. 164., Patkó 1901. 30-33., TESz. I. 331., Vass 1980. 48. (B-H-Sz) Boldogasszony teleké Békés m. (1433: Boldogazzunteleke; 1447: Bodogazontheleke) Pontos helyének kijelölése még kérdéses. Talán Kamut és Mezőberény között lokalizálható. A Nadányi család birtoklása mindenesetre ellentmond e lokalizálásnak, vagy két különböző - nevű településről van szó. Valószínű, hogy a falu templomát a boldogságos Szűz Mária tiszteletére (Boldogasszony) szentelték, s a falu erről kapta a nevét. A birtokos személyraggal ellátott -telek utótag csak akkor járulhatott az eredeti falunévhez, amikor maga a település már elpusztult, és csak a puszta helye, a házak telke maradt meg. 1393-ban Kamuti Gergely Németi Jakabnak adja heted részét. A Nadányi családnak is volt itt birtoka (1433, 1447). Későbbi említése nem ismeretes. írod.: Karácsonyi II. 46. (H-J) Boldogfalva Békés, Zaránd m. (1510: Bodogfalwa) A falu Gyula szabadkai határrészén, a Szabadkai-ér két oldalán, a Gyula 8. és 136. lelőhellyel azonosítható, melyeken Árpád-kori és a késő középkori edénytöredékek egyaránt előfordulnak. Templomának helyét 1729-ben még ismerték, sőt az 1805., 1822. és 1859. évi térképeken is feltüntették azt az ér déli partján, ahol napjainkban is kiszántott embercsontokat, tégla- és habarcsdarabokat lehet gyűjteni a felszínen. 1936-ban a faluhelyen szántás közben faragott kődarabra bukkantak, s ezt követően Implom József kezdett itt ásatást a templom felkutatására. Tégla- és vakolattörmeléken kívül azonban csak sírokat talált. A sírokból késő középkori leletek (bronz ruhakapcsok, hajtű, ővmerevítő, köves gyűrű, párta) került elő. 1988-ban a templomhelyen Szatmári Imre végzett szondázó ásatást, de a templom nyomait ekkor sem lehetett megállapítani. A kb. 30 méter átmérőjű körzetben elhelyezkedő, árkokkal határolt temetőből feltárt 65 sír említésre méltó lelete két késő középkori párta és egy I. Ulászló