Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

Belsőhegyes Belsőhegyes 1. Csákóhegyese (Békés m.) Belsőiratos 1. Dombiratos (Csanád, Zaránd m.) Belsőiratos 1. Nagy iratos (Arad, Csanád m.) Beltömpös 1. Tömpös (Csanád m.) Benedekegyháza Békés, Zaránd m. (1418: Benedekeghaza) Pontos helyét még nem lokalizálták, így hozzá régészeti adatok nem köthetők. Feltehetően a magyar Benedek személynév és a birtokos személyraggal ellátott egyház 'templom' főnév összetételéből alakult falunév. A Benedek a latin Benedictus 'áldott' személynév átvétele. Az -egyház utótag már csak a falu pusztulása után járulhatott a személynévhez. Gerendástól délre, Kígyóstól nyugatra feküdt. Amint neve is mutatja, 1418-ban már puszta volt. A gyulai uradalomhoz tartozott, és Maróthi János tiltakozott az ellen, hogy az Ajtósiak elfoglalják. 1458-ban Ábrahámfi Tamásnak adományozta Mátyás király. Mivel az oklevél possessio-ként említi, ekkor feltehetően lakott hely volt, további említése nem ismeretes. írod.: Fehértói 1983. 48-50., GyO. 10., KáldyNagy 1982. 205., Kálmán 1973. 25., Karácsonyi II. 45-46., Ladó 1971. 139. (B-H-Sz) Benkefalva Arad m. (1398: Benkefalua; 1411: Benkefalva) Arad és "Ötvenes között feküdt. Vele kapcsolatos régészeti adatok nem ismeretesek. A magyar Benke személynév és a birtokos személyraggal ellátott falu köznév összetételéből keletkezett településnév. A Benke név előfordulása ebben az alakban már 1237—40-ből ismert, s úgy alakult ki, hogy a Benedek személynév rövidült, becézett alakjához a -ke kicsinyítő képző járult. Nevét először 1398-ban jegyezték le családnévben, majd 1411 és 1421 között Benkefalvi Benke Péter peres ügyei kapcsán örökítették meg. A Benkefalvi család birtoka volt a középkor során. Később a forrásokban nem szerepel. írod.: Fehértói 1983. 50., FNESz. I. 195: Benk., Kálmán 1973. 61., Márki I. 291., ZsO. I. 5502. sz., III. 2600. sz. (B-H) Bercsényegyház Békés m. (1403: Berchyneghaz) A még az Árpád-korban elpusztult települést a Szarvas környéki topográfiai terepjárások alkalmával az Örménykút 14. sz. lelőhellyel azonosították, és templomának helyét is meghatározták. 1911-ben valószínűleg a templomhelyen kerültek elő embercsontok homokásás közben, és ezt követően Krecsmárik Endre leletmentésén. Az ásatás során feltárt 22 sír egyikében valószínűleg S-végű bronzkarikák voltak, és egy III. Béla-kori érem is innen került elő. A templomhelyen 1992-ben hitelesítő ásatást végeztek, amely során napvilágra kerültek a döngölt sárga agyag alapozású, egyhajós, kívül és belül patkóíves szentélyzá-