Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

írod.: Blazovich 1985. 36. 39., Fehértói 1983. 62., FNESz. I. 177: Batta. (B-H-Sz) Batida Csanád m. (1331: Bodhyda; 1380: Bathyda, Bathida; 1408: Bathhyda; 1558: Batida; 1561: Bathyda) Hódmezővásárhelytől délkeletre az egykori Bat ere partján feküdt. Az egykori település és templomának helye a hódmezővásárhelyi kataszter összevont 43. sz. topográfiai lelőhelyével azonosítható. 1895-ben Oláh Imre feltárta a település középkori templomát és a körülötte lévő temető néhány (többnyire bolygatott) sírját. A sokszögzáródású szentélyű templom döngölt agy agalapozásra, habarcsba rakott téglákból épült, alaprajza szerint a XIII. század végén, vagy a XIV. században. A területről többek között IV. István király érme került elő, a templom közeléből pedig I. Szulejmán isztambuli aranya, valamint Miksa császár dénára. Ásott a területen 1930-ban Banner János is, Árpád-kori edénytöredékek kerültek elő ekkor. Több XVI. századi kályhaszem is származik a lelőhelyről. A település helyét az egykori Bat ere partján kb. 500 m-es hosszúságban ma is jelzik az Árpád-kori és késő középkori cseréptöredékek, ezen belül a templom helyét pedig egy kb. 20x20 m-es területen a szétszántott téglatöredékek mutatják. Nevének előtagja a Bod személynévből származik, amely Both alakban már 1138/1329-ből ismert. Ez a név a vitatott eredetű magyar bot, feltehetőleg ótörökből átvett but: bud 'ág' szó származéka. A helynév utótagja a birtokos személy raggal ellátott híd főnév. Nevét ma tanyaközpont őrzi. 1331-ben mint az örökös nélkül elhalt Hasznosi Miklós birtokát Károly Róbet király Becsei Imrének adományozta. Később a Batidai család birtoka lett, amelynek egyik tagja, Péter perben állt Becsei Töttössel. A Batidai család a XV. században végig birtokolta a falut, amelynek később számos birtokosa (Herczeg, Kazdag, Kis családok) volt. Talán leányági örökösökként kerültek egyes részeinek birtokába. 1561-ben Balassi Bálint, Kovács Gáspár, Kálmán Kristóf, Farki János és más nemesek kezén van 9 portája. 1579-ben 39 adózóját jegyzi fel a defterdár. A virágzó települést 1596-ban a tatárok pusztították el. írod.: Bálint 1937. 191—192., Banner 1933-34. II. 251., Banner 1934. 25., BannerBál int—Párducz 1937. 185., Borovszky II. 33-35., EtSz. I. 313., Fehértói 1983. 53. 62., FNESz. I. 175., Galántha-Vályi 1984. 272., Imre 1984. 577-594. 588-591., Inczefi 1970. 150., Maksay 1990. I. 283., Simon 1979., Széli 1940. 170-171., Szeremlei II. 298., TESz. I. 259. 353. (B-H-V) Battonya Arad, Csanád m. (1340: Bothanyaeghaza, 1455: Bathonya, 1463: Bathongya, 1558. 1561: Batonnya) Ma város Makótól északkeletre a Szárazér partján. A település pontos helye topográfiailag nem azonosított, egyértelműen hozzá köthető régészeti emlékanyag nincs. A kora Árpád-korban egy nagy határú Anya nevű település állott a helyén, amelyből később több egység (Anyasziond, Perekanya) vált ki. Egyik birtokosának (Bot, Both) nevétől vette a Botanya nevet, amely a tatárjárás idején történt pusztu-