Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

Árokszék tozó pusztát adományozta a Kállaiaknak. Tőlük a Jaksicsok birtokába került. 1517-ben Jaksics Márk a margitszigeti apácák 7 jobbágyát Donáttornyáról ide telepítette. Nevével a későbbiekben nem találkozunk. Írod.: Borovszky II. 20., EtSz. I. 141—142. (B-H-Sz) Árokszék Zaránd m. (1394: Arokzek) Feltehetően Simánd (§imand) és Székudvar (Socodor) között feküdt. Régészeti kutatottságára vonatkozó adatokkal nem rendelkezünk. A forrásokban pusztaként szereplő helynév a magyar árok főnév és a szék 'szikes föld, időszakos vízállás, esőtlen nyarakon kiszáradó tó' jelentés]5 szavunk összetételéből keletkezett. A névadási indítéknál figyelembe vehető még, hogy a puszta Székudvarhoz közel esett. 1394-ben Erdőhegyi Mihály fia Demeter birtokba iktatásakor készült határjárás során említették. Feltehetően puszta vagy határnév lehetett. Neve a forrásokban újra 1732-ben fordul elő mint a mutinai uradalom pusztája. írod.: FNESz. I. 175: Bátaszék., Kálmán 1973. 146., Márki I. 222-223. (B-H-Sz) nevét, amely több alkalommal a források között nem található. A helynév az atya főnév és a fő 'fej, kezdet' főnév összetételéből keletkezett. Az atya főnév személynévként is használatos volt a középkorban. Valószínű, hogy esetünkben is személynévként értendő. Hogy lakott hely volt-e, nem ismeretes. írod.: Fehértói 1983. 36., FNESz. I. 124., MTT. VI. 28., TESz. I. 197. (B-H-Sz) Atyaz 1. Simánd (Zaránd m.) Atthyfew Arad m. (1181: Atta; 1200: Ata; 1245: Athya; 1446: Atthyfew) A Szekcsői Herczeg rokonság és a Hédervári Lőrinc nádor között támadt perben az Arad megyei birtokok között, közelebbről meg nem nevezett helyen említi az oklevél -