Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

z család 6255 akcse, 1579-ben 38 család 12 000 akcse adót fizetett. Zaránd Zaránd m. (1332—37: Zarand; 1561: Magiar Zarand, Thot Zarand) A mai Zaránd (Zarand) középkori elődje. Márki Sándor szerint vára a Csiger és a Fehér-Körös összefolyásánál volt. Régészeti azonosításáról, későbbi kutatásáról nincsenek információink. A település neve puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Alapítójának (talán első ispánjának) a nevét viseli. A személynév maga szláv eredetű lehet, vö. például a szerb-horvát Zorán személynevet. Első említése 1203-ból származik. - megyét 1214-ben és ispánját 1213—14-ben a Váradi Regestrumban tüntették fel. 1232-ben pedig várának nevét jegyezték le. Zaránd megye névadó települése és első központja. A település plébániájáról 1332 és 1499 között többször megemlékeznek a források. A XVI. században két részből (Magyar- és Tótzaránd) állt. Többször, így 1508-ban és 1515-ben is itt tartotta gyűléseit Zaránd megye nemessége. Talán a várban, amely 1536-ban és Oláh Miklós szerint 1548-ban is állt. 1561-ben Magyar--on Dersi Ferenc és Horváth János 16 portával rendelkezett, Tót---on pedig ugyancsak ők 6 portával. Mindebből az következik, hogy a XVI. század második felében magyarok és déli szlávok laktak ~-on, és annak ellenére, hogy közös földesuraik voltak, külön faluközösségben éltek. Gyula várának eleste után a település a ~-i náhije központja lett. Magyar lakosai közül 1567-ben 47 írod.: Cs. I. 748., Doc. Trans. C. I. 127., HO. I. 11., Káldy-Nagy 1982. 274., Kovách 1995. 34., Maksay 1990. II. 1020. 1023. 1025., Mon. Vat. I. 350. 366., Márki I. 52. 253., Oláh 1938. 28.. Oláh 1985. 67., Somogyi 1913. 241—242., VR. 165. § 169., 146. § 172., 296. § 179., 309. § 183., 323. § 187-188. (B-H-Sz) Zeleméres Békés m. (1436: Zeleméres; 1456: Zylemeres; 1461: Zylemires alio nomine Királyság) Szénás és Királyság között feküdt. A falunévben egyesek szerint egy régi magyar személynév rejlik, amelynek alapja a zelemér : szülemér 'ivadék, sarj, származék' főnév, és ennek az -s képzős származéka. Mások szerint a Zelemér személynév valamely szláv nyelvből került a magyar nyelvbe, 1. a Zélomér személynevet. Neve 1436-ban tűnt fel. 1456-ban, amikor V. László király Hunyadi Jánost megerősítette főképp Körös—Tisza—Maros-közi birtokaiban, ~-t is említette. 1458 és 1461 között Szilágyi Mihály a birtokot, amelyre a Maróthiak is igényt tartottak, elfoglalta, lakosait annak határain belül más helyre költöztette, és Királyságnak nevezte el. A település története Királyság néven folytatódik. A vita abból támadt, hogy a birtokra a Maróthiak valamint V. László király adomány levelére hivatkozva a Hunyadiak, így Szilágyi Mihály is jogot formáltak. Azt még a kutatás nem döntötte el, hogy a jobbágyokat a birtokhatáron belül valóban másik helyre költöztette-e Szilágyi,