Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

birtokainak háborgatása miatt a csanádi káptalan előtt. A XV. század folyamán benépesítették, mert 1469-ben a Maróthiak jobbágyai dúlták az Ábrahámfiak javait -on. A Nadabiaknak is lehetett birtokuk --on, mert 1478-ban, miután részüket nem váltották vissza, az a Dócziaké lett. 1494 és 1497 között a Dócziak újabb részeket szereztek a Nadabiaktól --on. 1497-ben már ismét lakatlan volt, mert --telkének írták, 1520-ban is pusztaként említették. 1567-ben és 1579-ben Szentmárton és Lökösháza falvak lakói közösen művelték. Előbb 6270, utóbb 14 900 akcse adót fizettek utána. A későbbiek során sem telepítették újra. Írod.: Cs. I. 748.. Káldy-Nagy 1982. 299300., Márki I. 252. (B-H-Sz) Veresegyháztelek Békés m. (1498: Weereseghazthelek) Karácsonyi János szerint Nagytelekhez (4/34. sz. lh.) vagy Félhalomhoz (4/10. sz. lh.) tartozó „puszta" volt az a település, melyet 1458-ban említ először oklevél annak kapcsán, hogy az Gerlai Ábrahámfi Tamás birtokába került. Karácsonyi véleménye az 1498-ban kelt oklevélen alapszik, ahol egy Weereseghazthelek nevű prédiumot az említett települések között sorolnak fel. Több adatunk nem lévén róla, azonosítani sem lehetett, de sokkal valószínűbb, hogy a térségben vagy Csongrád megyében Cserebökény mellett létezett Veresegyház valamelyikére vonatkozik ez az adat is. Amennyiben falu volt, úgy veres falú, vakolatlan téglából álló templomától kapta a nevét. Azt ma már nehéz eldönteni, hogy a -telek utótag Veresegyház puszta faluhelyét jelöli-e (ez a valószínűbb) vagy pedig a faluhoz tartozó földterületet, telket. írod.: Iványi 1931. 184. 395. sz., Karácsonyi II. 335.. Kristó 1983. 52.. MRT. IV/3. 4/iii. címszó. (H-J) Vereskutas 1. Pereskutas (Csanád m.) Veresmart Csanád m. (1322: Wrusporth; 1330: Verusmorth, Weriusmorth, Weresmorth; 1355: Weresmarth; 1560: Weresmart; 1561: Wérésmarth) Szemlaktól (Semlac) délnyugatra feküdt az egykori Salánk és Pabar között. Fekvése régészeti lelőhellyel nem jelölhető, hozzá köthető leletek nem ismeretesek. A falu neve a természeti helynevek csoportjába tartozik, a veres 'piros' melléknév és a mart 'vízpart, part, emelkedő domboldal' főnév összetétele. Olyan helyen települhetett, ahol a domboldal, a talaj színe veres : vörös volt. Maga a mart szavunk ismeretlen eredetű. Eredetileg várföld volt, amelyen a mosásra kötelezett királyi népek, az ún. kéntelen mosók laktak. A XIV. század elején révjével együtt István fiai: Miklós és Fülöp birtokolták, akiket — mivel a királyt annak temesvári tartózkodása idején meg akarák ölni — megfosztott birtokaiktól. Károly Róbert 1322—23-ban Becsei Imre lévai várnagynak adta, aki 1331-ben elcserélte a királlyal a Hódvásárhely melletti Bodhida és Bodgorzsája birtokokért. 1330-ban a ~-i falunagyot a szomszédos birtokos, Salánki Dombó megölte, majd újra hatalmaskodott --on. 1355-