Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

zásról más birtokok fejében. A Telegdiek azonban mégis megmaradtak --i javaikban, mert 1360-ban az országbíró elrendelte, hogy a Szentmiklóson lévő birtokukat is fel kell osztaniuk egymás között, továbbá 1508-ban Telegdi István kincstartó új adománylevelet nyert többek között a bel---i azon birtokra is, amely már az oklevélben Kis-- (Kysthempes) néven szerepelt. A három - a Maros vízfolyásának megfelelően kapta nevét. A1-- feküdt a vízfolyás irányának megfelelően lejjebb, Fel-- (Szentmiklós) feljebb, és köztük terült el Bel--, a későbbi Kis--. - neve a pápai tizedjegyzékben tűnt fel újra, amikor egyik papja, Péter az 1333-as jegyzéken 6 garast, 1334-ben a II. jegyzék szerint 9 báni dénárt fizetett. A másik pap, László az 1334es I. jegyzék szerint 3 garas adót fizetett. A XIV. század végéről ismeretes egy tömpösi birtokos, --i Miklós özvegye, a Gyáli Kakas családból származó Skolasztika asszony, aki a közeli Szentkirályon lévő birtokából egy udvarházat adott a hozzá tartozó 100 hold földdel officiálisainak, a Szentkirályi család őseinek, András fiainak: Sebestyénnek és Antalnak. 1403. március 29-én Péter csanádi éneklő kanonok, püspöki vikárius elhalasztotta --i Wapha András perét. A --i család férfiágon 1487 táján halt ki. --i László halála után ugyanis a --i kastélyt és erdőt a faluval együtt Mátyás király rokonság címén nagylaki Jaksics Istvánnak és Telegdi Ferencnek adományozta. Ők a továbbiakban úgy osztoztak meg, hogy a kastély, az erősség és a nemesi kúria Telegdi Ferencnek és rokonainak: Bodófalvi Ferencnek, Menyhértnek és Gáspárnak jutott, míg a halastavat Jaksics István kapta, --i László leányai is jogot formáltak a birtokra, így annak fele része a három lány révén a Tetétleni, az Amadéfi és a Kapitánfi családoknak jutott. A curia-t a hozzá tartozó jobbágytelekkel Somi Bán Tamás feleségének adták. A ~-i kastélyt, amelynek nyomait Szirbik Miklós említi meg Makóról készült leírásában, és amelynek alapfal töredékei a múlt században is fellelhetők voltak, bizonyára a XV. században építették. A megerősített lakóépület neve többet nem fordul elő a forrásokban. Hogy mikor enyészett el, pontosan nem tudjuk. A három - falu együtt — talán legnagyobb kiterjedésük idején össze is épültek — kiemelkedett az aprófalvak közül. Két plébániás hely is volt közöttük, feltehetően Szentmiklós-- és Al-. 1561-ben Telegdi István 9, Szakoli György 5, Makó László 9, Czibak György 5, Verzsenyi Gáspár 2, Telegdi Mihály 1 portát bírt --on. 1579-ben a defter szerint 61 ház adózott ~-ről. A XVI. század végén lassan elnéptelenedő - lakói a közeli mezővárosba, Makóra húzódtak. írod.: Blazovich—Géczi 1995. 169. 174, Blazovich—Szakály 1993. 175-177., Borovszky II. 298-299. 451-457. 573-575., Cs. I. 705., CSMÉ. I. 50.. FNESz. II. 676.. Maksay 1990. I. 290., Miták 1973., TF. I. 874-875. (B-H-V) Tövisegyház Zaránd m. (1433: Thwiseghaz; 1462: Thywseghaz; 1561: Thws eghhaz) Simándtól (§imand) délre a mai Tövisegyháza pusztán feküdt. Neve tehát élő határ-