Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

helyét jelöli. A későbbiekben Ráczfalunak, illetve románul Sárbi-ként (Szerbfalu) is nevezték. 1473-ban Nadabi Lázár vette zálogba. 1481-ben újabb 2 portáját vette zálogba, 1494-ben pedig eladta Dóczi Imrének. 1520-ban is a Dócziaké volt. A zarádi náhijébe tagolt ~-ról 1567-ben 13 magyar család 2790 akcse, 1579-ben 10 család 3000 akcse adót fizetett. írod.: Cs. I. 747., FNESz. I. 759: Kistótfalu., Káldy-Nagy 1982. 312-313., Márki I. 251. (B-H-Sz) Tótkutas Csanád m. (1446: Kwthws; 1456: Kuthos; 1536: Thotkwthas; 1553: Tottkwthos; 1561: Thot kvtas) A Szárazér bal partján, Békéssámson és Tótkomlós között állt. A történetírók által e faluval kapcsolatban emlegetett templomromok valójában a Békéssámson-Cigánd nevű lelőhelyhez köthetők. Olasz Ernő Tótkutas falu helyét Békéssámson Cserepes nevű határrészére tette. A felszínen itt Árpád-kori és késő középkori edénytöredékek fordulnak elő. A falu templomának helyét egy kisebb kiemelkedésen figyelte meg. Az egykori épület tégláit 1929-ben hordták szét. A templom körüli temetőből 1952-ben Olasz Ernő három sírt tárt fel, s bennük S-végű hajkarikát, Könyves Kálmán és I. Ferdinánd király kori pénzt talált. Kovalovszki Júlia véleménye szerint azonban Tótkutas falut nem lehet egyértelműen helyhez kötni. A falu nevét egy bővizű (valószínűleg nem forrás, hanem ásott) kúttól kapta, amely hajdan ritkaság volt ezen a vidéken, és talán egy ér medrében volt. A későbbi Tót- megkülönböztető szerepű előnév pedig az akkori újonnan betelepített déli szláv (akkor még őket nevezték tótoknak) lakosságra utal. A Szekcsői Herczeg—Hédervári per pertestjében bukkant fel neve 1446ban a hódvásárhelyi uradalom részeként. 1456-ban Hunyadi Jánost erősítette meg birtokában V. László király. Tulajdonképpen eddig is az ő kezében volt. 1463-ban Szilágyi Erzsébet tiltakozott el adományozása ellen. Eredmény nélkül, mert 1464-ben Mátyás király a Jaksicsoknak adta. Ekkor telepedhettek le déli szlávok a faluban, innen származhatott a - név. 1535-ben Jaksics Márk elzálogosította feleségének és leányainak. 1536-ban Veres Egyed, a Jaksicsok ~-i jobbágya tanúskodott a királysági határperben. Az 1552-es Maros-völgyi török hadjárat idején sok kárt szenvedett, mert 1553ban csak 4 portája fizetett adót. 1555ben Olcsárovics Demeter foglalta el. 1561-ben Dóczi Miklósnénak 11 adófizető portája volt ~-on. Ő 1563-ban adománylevelet kért a falura, és meg is kapta. A török a csanádi náhijébe tagolta. 1557—58-ban csak 7 házát jegyezték fel. 1579-ben 255 adófizetője volt, mind magyar lakosok. 1596-ban égették fel a krími tatárok, és később nem telepítették újra. Írod.: Borovszky II. 602-603., CSMÉ. 1985. 149., FNESz. I. 817., Gajdács 1883. 48., Karácsonyi II. 330., Kovalovszki 1965. 180. 183. (46. sz. lh.), Kristó 1981. 70., Maksay 1990. I. 290., MTT. VI. 28., Olasz 1959/a. 8. 36-37. és 46.jegyz. (B-H-Sz) Tótpalota 1. Palota (Csanád m.)