Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

Hunyadi Jánosnak. - a vásárhelyi uradalom része volt, nevét többször nem említették a források. A helységnév végső soron török eredetű; alapja a régi török nyelvben tarhan 'főember, magas méltóság viselője, alkirály' jelentéssel bírt. Előfordulása a törzsnévi helynevekhez hasonló elszórtságú. Személynévként is használatos volt, s az ily típusú településeknél nem kizárt a puszta személynévi eredet sem. Etimológiailag azonos a Tarján helynévvel. írod.: FNESz. II. 620., Kálmán 1973. 149-150., Kristó 1981. 70., Kristó-MakkSzegfű I. 41. (B-H) Tárnok Csanád m. (1332: Tharniky, Tarnuk, Tarnuky; 1333—35: Tharnuk, Tarnuk, Tornuk; 1360: Nogy Tarnuk; 1360: Kys Tarnuk; 1495: Tharnok; 1561: Taarnok) Makó és Apátfalva között feküdt a Maros közelében. A falunév a régi magyar tárnok < tavarnik főnévből keletkezett, melynek jelentése: 'a királyi ingóság őrzője; a begyűjtött termények gondozója; a pénzügyek kezelője'. Valószínűleg a magyar tár köznévből alakult -nok képzővel. Szláv eredeztetése kevésbé valószínű. A tárnokok a középkori Magyarországon külön társadalmi csoportot, réteget alkottak, akiknek a feje a tárnokmester volt. A helységnév egy ilyen tárnoknak a lakóhelyére utal. A későbbi Kis- és Nagy- előtag a két egymás melletti települést különböztette meg egymástól. Még 1332-ben is királyi birtokként létezett, amikor Makófalvi Dénes fia Pál határjeleit lerontotta, amiért a csanádi káptalan vizsgálatot folytatott ellene. Plébániája már korábban is állhatott, mert Mihály nevű papja 1333-ban 1 garast, az 1334-es I. jegyzék szerint 14 báni dénárt és 1 garast, a II. jegyzék szerint 3 báni dénárt, míg 1335-ben 2 garast fizetett a pápai tizedszedőknek. 1343. április 27-én került a Csanád nemzetség birtokába, amikor Nagy Lajos király Telegdi Csanád érseknek adományozta hű szolgálatai fejében, főképpen azért, mert a koronázásakor a szertartást celebrálta. A beiktatást Gutái Miklós udvari vitéz mint királyi ember végezte el. A falu ez idő tájt jelentősen növekedett, mert a Telegdiek 1360-as osztozásakor Nagy- és Kis-- neve szerepel az oklevélben, valamint említik a --i révet és vámot is, amelyet vízen és szárazföldön is szedtek, vízen az érkezőktől és a folyón fel-lehajózóktól egyaránt. Ezen alkalommal a két falu és rév Lőrinc fiainak: Jánosnak és Tamásnak jutott. 1366. június 10-én Tamás és Jánosnak a fia, Lőrinc Nagy-~-ot osztották fel egymás között olyan módon, hogy a mező felőli egyik házsor a Marosrévig, a Maros-partig Lőrincé, a másik házsor, a Maros felőli három telek kivételével Lőrincé lett. Lőrinc nemesi telke azzal a kerttel együtt, amely a Marostól az országútig terjedt a Kis-felé fekvő három telekkel együtt szintén az övé maradt. Az erdőt ugyancsak két részre osztották, a gyümölcsfákat és a vízjárta helyeket viszont közösen hagyták. - neve a XV. század végén került újra a forrásokba. 1495. február 28-án Telegdi András --i birtokát Bodófalvi Ferenc deáknak adta zálogba, míg Telegdi Katalin 1504. március 30án Horváth Iván vingárti várnagynak