Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

írod.: Blazovich—Szakály 1993. 174., Borovszky II. 566., FNESz. II. 563., TF. I. 871. (B-H) Szentmária Arad m. (1477, 1487: Zenth Maria; 1515: Zenthmaria,) Csánki Dezső feltételesen Zádorlaka (Zádáreni) körül lokalizálta, míg Márki Sándor az egykori Pécska (Pecica) melletti Csálya mellé helyezte. Magunk ezzel értünk egyet. A településhez köthető régészeti adatokkal nem rendelkezünk. A helység elnevezése a templom védőszentjére, Szűz Máriára utal. Birtokosai a Muthnokiak (1465), a Mezőgyániak (1470), a Dócziak (1473—1520) és a Dienessiek (1483) voltak. Nevét 1503 és 1520 között többször említették. 1563-ban Dóczi Gábor és Miklós új adományként kapta. Ezután néptelenedhetett el, mert nevét a későbbiekben az általunk ismert magyar és török források nem említették. Talán azonos lehetett Marjánnal(?). Írod.: AR. 411. sz., Cs. I. 779., FNESz. II. 563., Kovách 1995. 19., Márki I. 215. 303., Mon. Rust. 241. sz. (B-H-Sz) Szentmárton Zaránd m. (1477: Zenthmarthon; 1561: Zenth Marthon) A mai - (Sinmartin) — Simánd és Mácsa között — középkori elődje. A hellyel összefüggésbe hozható régészeti adatok vagy leletek nincsenek. Neve a XV. század elején, 1405ben tűnt fel a forrásokban, ám bizonyára jóval korábban létezett már. A falu templomának védőszentjétől, a pannóniai születésű Szent Mártontól vette a nevét. Ekkor Maróthi János, a Szeri Pósafiak: Péter, György, Gábor, István és másik György közösen birtokolták. Később a Nadabiak bírták, mert tőlük zálogjogon a Dócziak kezére került (1477, 1494-1520). 1486-ban egyik lakóját, Tatár Pétert tolvajlással vádolták. 1511-ben Tárcsái János vette át a Dócziak zálogbirtokaként. 1515-ben a király új adományként adta Dóczi Ferencnek. 1519-ben a Báthoriak a földesurai. 1561-ben a világosi uradalom része és Báthori András birtoka volt. 1567-ben 31 család 6270 akcse, 1579ben 40 család 14 900 akcse adót fizetett. Lökösház lakóival együtt művelték Verösegyház pusztát, amely Kutas falu közelében feküdt. - magyar lakosai között több juhos gazda élt a XVI. század második felében. írod.: Cs. I. 745., FNESz. II. 564., Káldy-Nagy 1982 . 298-300., Maksay 1990. II. 1020., Márki I. 248. 300., Mon. Rust. 334. sz.. Somogyi 1913. 224—225., SzabSzatm. 126., ZsO. II/1. 3911. sz. (B-H-Sz) Szentmihály Arad m. (1428: Vezethe alio nomine Zent-Mihaly; 1449: Zenth Mihály) Csánki Dezső szerint Aradtól keletre, Szabadhely (Simbáteni) vidékén feküdt. A település pontos lokalizálására, régészeti kutatottságára vonatkozó adatokkal nem rendelkezünk. A falut temploma védőszentjéről, Szent Mihály arkangyalról nevezték el. Másik neve Veszető, ami a magyar vejsze 'víz fenekére érő, nádfalakból álló hal fogó eszköz' és a tő 'folyó, ér torkolata' főnév összetétele.