Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

volt az oka, hogy nem egy földesúr birtokolta őket. Területi „összenövésüket" pedig megakadályozta az őket elválasztó mocsaras vidék. Gazdasági erejüket mégis együttesen fejtették ki, úgy véljük, Makófalva a két Tömpös és együtt jutott a piacközponti szerephez, és közösen élvezték annak hasznát. írod.: Blazovich—Szakály 1993. 173—174. 179-197., Borovszky II. 562-565., CSMÉ. I. 150., FNESz. II. 562., Maksay 1990. I. 95., Szakály 1993. 199-270., TF. I. 871. (B-H-Sz) Szentlőrincház Csongrád m. Szentes környékén lokalizálható. Az 1560-as és 1570-es defter szerint a szentesiek művelték mint pusztát. Eredeti neve Szentlőrinc lehetett, és mint ilyent Szent Lőrincről, temploma védőszentjéről nevezték el. A falu pusztulása után kaphatta a Szentlőrincegyház elnevezést, amely utóbb ~-ra rövidült. Hogy mikor hagyták el lakói, nem ismeretes. 1590-ben egy Szentlőrinczy család birtokosként tűnt fel Bökényben. írod.: Vass 1980. 48. 58. (B-H) Szentmargita Csanád m. (1526: Zenthmargita; 1329: Zenthmargitha; 1360: Zent Margit-azzony). Makó mellett északra feküdt a későbbi Margita határrész területén, talán a Margitai ér mellett. Nevét Szent Margitról elnevezett templomától vette. Azon kevés helyek közé tartozik Makó vidékéről, amelyek létezését régészeti leletek is bizonyítják. Amint Szirbik Miklós Makóról írt munkájában megjegyzi, vastag cserépdarabokat, emberi csontvázakat találtak itt. Könyvének írása (1836) előtt három évvel pedig egy ház alapjának az ásásakor a felszínhez közel három ülő csontvázra bukkantak. A legnagyobb méretűn nyakékeket találtak. Mélyebben egy lovával és fegyverével (szablya, nyíl) együtt eltemetett harcost ástak ki. E leletek szolgáltatnak bizonyságot - ősi telep voltára, ugyanis azok leírása alapján már a népvándorlás kora óta lakták. 1256. december 17-én az osztozáskor a Telegdiek ősei, Pongrác fiai kapták, ekkor ide tartozónak vették Közteleket is, amely feltehetően lakatlan volt, hiszen három faluhely terült el rajta. Hogy Szentlászlóval együtt mikor jutott a Csanád nem Vejtehi ágának kezére, pontosan nem derül ki, ugyanis 1322-ben, Vejtehi Teodor mint öröklött birtokát, amelyen kőtemplom áll, vejének, Omori Miklós fia Gál királyi jegyzőnek adta, aki 1329. május 12-én sógorait, Vejtehi Teodor fiait pénzzel elégítette ki, így - az ő birtoka lett. Hogy a falu és területe mikor kerülhetett vissza ismét a Telegdiek kezére, nem tudni. 1360. október 22-én azonban már a családi osztálylevél mint Telegdi-birtokot sorolja fel. ~-t 1360 után elhagyták lakói, talán éppen Makóra vagy Szentlőrincre költöztek, területe pedig Makóhoz került, makóiak bérelték legelőként. Az egykori falu megszűnésének közvetlen okai az utókor számára ismeretlenek. Hogy azonos-e településünkkel az a Szentmargita puszta, amelynek kilencedéből özv. Dóczi Petemé mindenkit eltiltott, ma már nem dönthető el.