Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

Solt adta Czibak Imrének. 1548-ban Oláh Miklós említette leírásában. 1519-ben mezővárosként említették. 1561 -ben Báthori András világosi uradalmához tartozott. írod.: Bánffy okit. I. 509., Cs. I. 724., Fügedi 1977. 210., Kandra 1887. 433., Kovách, Kézirat 33., Maksay 1990. II. 1022., Márki I. 124-126. 186. 333-334. 445., Mon. Rust. 152. 114. sz., Oláh 1938. 28., Oláh 1985. 67., Pesty 1983. 418-429., Prodan 1967-8. 68., Somogyi 1913. 238-240., Teleki X. 159., Tonk 1979. 199., Veress Doc. 176-178., ZsO. I. 1626. 2122. sz., II/1. 2177. sz., III. 476-477. sz. (B-H-K-Sz) Soklyó Zaránd m. (1406, 1456: Soklo; 1561: Soklyo) A mai Ottlaka (Grániceri) és Székudvar (Socodor) között fekvő Sikló (§icláu) középkori elődje. Az egykori település pontos helye régészeti lelőhellyel nem jelölhető. Minden valószínűség szerint honfoglalás kori település, mert 1958—59-ben Dörner Egon, az aradi múzeum régésze, egy helyi bejelentés alapján ásatott, és 9 db X. századi magyar sírt tárt fel, melyek anyaga az aradi múzeumban van. Jellegzetes harcos sírok, lócsontokkal, zablákkal, és rendkívül szép bronz rozettákkal és nyilaskeresztes pitykékkel, melyek rangos lovasokra utalnak. Dörner jelzése szerint további sírok lehettek ott, amelyeket már nem sikerült felkutatni, részben a múzeum anyagi helyzete, részben politikai okok, továbbá részben a határban folytatott vízlevezető árkok ásatása miatt. A falunév pontos eredeztetése bizonytalan, azonban mindenféleképpen a sok szavunkkal kapcsolatos, amely ősi örökség a finnugor korból. Eredeti jelentése 'sűrű' lehetett. Ismert személynévként is 1138/1329-ből Suk alakban. Kiss Lajos szerint talán a régi magyar sokol 'sokasodik' ige folyamatos melléknévi igenevéből keletkezett. Történetéből annyi ismeretes, hogy főképp kisnemesek lakták. A XV. században a Nagy, Kakas, Bothos, (1418) Korom, (1456-1483) Ispán Gál (1418-1517), Csúcsi, Jakabfi, Martoni, Horváth, Vizesi családok ismeretesek birtokosaiként, a XVI. században pedig a Pipályi (1491), Szálai (1517), Tálas (1517), Majsai (Massai) (1519-1533), Cseffi (1563), Szabó (1574) családok. 1510-ben Brandenburgi György is birtokosa volt. 1561-ben egytelkes nemesek birtokolták, és több más szabad elem lakta. 1567-ben 45 család 14 310 akcse, 1579-ben 63 család 12 215 akcse adót fizetett. A lakosok között, akik magyarok voltak, több juhos gazda élt. A továbbiakban sem néptelenedett el, csak lakosai kicserélődtek. írod.: Cs. I. 744., Fehértói 1983. 325., FNESz. II. 472: Sikló., Káldy-Nagy 1982. 27. 309— 310., Kovách, Kézirat 24., Maksay 1990. II. 1022., Márki II/1. 246., Pataki 1973. 144., Somogyi 1913. 214., TESz. III. 568. (B-H-Sz) Solt Csanád, Csongrád m. (1408: Solth, Soolth) Neve 1408-ban került lejegyzésre, amikor Zsigmond király új adományként adta Solti Domokos fiának, Dávidnak, valamint testvéreinek: Lászlónak és Péternek, továbbá András fia Péternek és feleségének, Orsolyának, Lőrinc deák lányá-