Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

Sajti Csanád m. (1138: Sahtu; 1561: Saythy) A mai Sajtény (Seitin) középkori elődje. Az egykori település pontos helyéről, régészeti kutatottságáról vagy előkerült leletekről nincsenek ismereteink. A falunév szintén a magyar só köznevünk régi magyar alakjának -t illetve -i képzős származéka. Lakói sószállítok voltak. 1108-ban Álmos herceg 25 sószállítót adományozott a dömösi egyháznak --ból. Az adományt II. Béla király 1138-ban megerősítette. A sószállítóknak kötelességük volt évenként hatszor két hajóval Erdélyből Szombathelyig sót szállítani. 1221-ben és 1329-ben is előkerült neve. - később a csanádi püspöké lett. 1552 után a gyulai kapitányok bírták. 1557—58-ban 12 ház állt --ban. 1561-ben a csanádi püspök 9 adózó portával rendelkezett ~-n. 1579ben 30 magyar adófizető családot írtak össze --n, amely a csanádi náhijébe tagolódott. 1596-ban elnéptelenedett, de 1626-ban már újra lakott helyként említették, déli szlávok lakták. Írod.: Borovszky II. 520—521., CSMÉ. I. 149., Dörner 1970., FNESz. II. 440: Sajtény., Kovách, Kézirat 23., TESz. III. 564., TF. I. 868-869. (B-H-Sz) Salafő Arad m. (1561: Salafe) Gyorok (Ghioroc) és Ménes (Mini§) között feküdt. A helynév előtagja Sala-, feltehetőleg egy déli szláv nyelvből került a magyarba. Tövében az indoeurópai sal- 'patak, folyóvíz áramlás' rejlik. A -fő utótag arra utal, hogy az adott birtok, terület a Sala : Zala folyócska forrásánál, fejénél található. 1557—1564 között tűnt fel neve mint Bebek birtoké. Márki Sándor szerint a Kecskés hegyről leömlő egyik patakról nevezték el. írod.: FNESz. I. 796: Körösfő, II. 794: Zala., Kálmán 1973. 126., Márki I. 213., Márki 1895. (H-K) Salánk Csanád m. (1322: Salaank; 1330: Salank; 1558: Salang; 1561: Salank) Sajtény (§eitin) és Szemlak (Semlac) között emelkedett. A település pontos lokalizálására, régészeti kutatottságára vonatkozó adatokkal, illetve leletekkel nem rendelkezünk. A falu neve puszta személynévből keletkezett magyar névadással. A régi magyar Salán személynév talán török eredetű, de vö. a szláv nyelvben slan kamen 'sós kő'. Vörösmarty műve nyomán a XIX. században Zalán vezér neveként került vissza a köztudatba. 1318-ban --i Dombou nevében került a forrásokba. Dombou, ~-i birtokos volt, aki 1333-ban megölt egy veresmarti jobbágyot, ügyeivel kapcsolatosan került elő - neve több alkalommal. Neve 1329-ben és 1330-ban is előfordult. 1322-ben Veresmart falu határosaként tüntették fel. A ~-i Kotormány családnak curia-ja volt ~-on. A másik itt élt család, az Izsó egyik tagja, Tamás 1456-ban Csanád megye szolgabírája volt. 1478-ban a ~-i Bessenyő Mihályt mint királyi embert említették. 1485ben pedig a Vizesiek tűntek fel birtokosként. A XVI. században a Jaksicsok, a Korláth és a Kerei család osztozott --on. Az utóbbi részét 1556-ban Kisserjéni Pál kapta. 1561-ben Serjéni