Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

Péterkuta a halomtól kb. 5-6 kilométernyire délre egy templomhelybe is beleástak. 1893ban az egykori templom alaprajzát és alapozástechnikáját ugyan nem tudták megfigyelni, sőt ép sírra sem találtak, mégis egyértelmű, hogy az ásatás helyén, a Kútvölgy északi partján valamikor templom állt. A templom falából a XIX. század elején még kb. 60-80 cm magasságú rész látszott, ám 1883-ban már csupán egy másfél méter hosszú, három téglasorból álló faldarab került elő az ásatás során. Az ásatás színhelyét, vagyis a templom helyét már Szeremlei Samu a régi Pereskutashoz kötötte, s ezt később Széli Márta is átvette. A lelőhely azonosítása — mai részletes térképen feltüntetve — időszerű lenne. A falu elsődleges neve Kutas, amely a kút 'ásott kút' köznevünk -s melléknévképzős származéka. Az ezen a vidéken akkor még ritkaságszámba menő kútjáról nevezték el. A helynév későbbi Peres- előtagja a falu birtoklásával kapcsolatos, hosszú ideig tartó perlekedésekre utal. A Szeri Pósafi család birtoka volt, az ő nevüket őrzi a --i határban lévő Pósahalom helynév is. Szeri Pósafi Györgynek fiú örököse nem lévén, —t leányainak: Katalinnak és Annának adományozta Zsigmond király. így jutott leányágon Lábatlani Gergely birtokába, aki Hangácsi Albert csanádi püspöknek adományozta. Utódjától, Szakoli János püspöktől próbálta visszaperelni Pósafi István, ebben azonban halála (1471) megakadályozta. A püspök közben a csanádi káptalannak juttatta. 1471-ben a Szeri Pósafi javakkal együtt --ot Guti Országh Mihály nádornak és Nádasdi Ongor Jánosnak adományozta Mátyás király, ami ellen a leányági örökösök: a Maczedóniai, Gimesi Forgách és a Geszti családok tagjai tiltakoztak. A bonyolult magyar nemesi birtokjog engedte pereskedések ellenére - a csanádi káptalan birtokában maradt. Jóllehet a Gersei Pethő család leányági örökség címén 1506-ban egy időre megszerezte, és Nagyváthi Porkoláb Mártonné is igényt tartott rá, végül mégis a csanádi káptalané maradt. 1537-ben az Úrnépei iktatáskor jobbágyaik: Csávás Gál bíró, Farki Albert, Szabó Benedek és Daka Benedek vettek részt. 1555-ben Mágocsi Gáspár kapta adományként a káptalan visszatéréséig. 1557—58-ban 11 házat írtak össze --on. 1561-ben Mágocsi Gáspár 56 portát bírt --on, ahol 1579-ben 74 adófizető magyar család élt. - 1590-ben még állt, 1596ban pusztították el a krími tatárok, területét a vásárhelyiek vették használatba. írod.: Borovszky II. 482-484., CSMÉ. I. 150., Kovách 1995. 18., Maksay 1990. I. 288., Oláh 1938. 28., Oláh 1985. 67., Simonffy 1972., Szakály 1990. 123-144., Széli 1940. 169. 174., Szeremlei II. 401-406. (B-H-Sz) Persék 1. Pörség (Arad m.) Péterkuta Zaránd m. (1418: Peterkutha alio nomine Zannayzantas) Háromfülű és Belsőiratos között említették 1418-ban, amikor Maróthi János bán számos birtokát, így ~-t is zaklatták a szomszédok. Neve a későbbiekben nem fordul elő. - éppen névváltozáson ment át, amikor nevét meg-