Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

romok összeírói. 1347-ben Ferenc a -i és desznői várnagy. Ezt a címet viselte 1318-ban említett elődje, Ivánka is. Ferenc várnagynak a Jenő (Borosjenő), Gerla, Mártontelke és a szentléleki monostor közötti területtel kapcsolatosan támadt vitája. 1347-ben Andreas Demetrius de Pankatha nevét jegyezték le. A királyi várnagyok közül még Petrus de Bellantris személyét ismerjük 1363-ból, aki ugyancsak a ~-i és desznői domínium ura volt. A településről is hallunk ebből az évből. 1363-ban ugyanis János fia György panaszt tett I. Lajos királynál, hogy a Kőszend (Kiszind) patakban az aranymosók bányáját, amelyet korábban bizonyos néhai Károly majd György testvére Sike, ~-i polgár háborítatlanul bírt, Felgerlai Tamás fiai: Ambrich és Ábrahám el akarják rabolni tőle. A király utasította az utóbbiakat, hogy adják vissza a bányát. Mindebből tehát kiderül, hogy nemcsak a vár, hanem a település is a király tulajdonában volt, hiszen János fia György a király előtt tehette meg panaszát, amelynek az helyt adott, és orvoslására intézkedést foganatosított. Azt is láthatjuk egyúttal, hogy nemcsak a hegyvidéken folytatott bortermelésben és a kereskedésben, hanem a bányászatban is érdekeltek voltak a ~-iak. Mint később kiderül, a ~-i uradalom törzsbirtokai is a hegyvidék felé terültek el, tehát a város gazdasági vonzásköre a hegyvidékre eshetett. Ha gazdasági előrehaladásában egyelőre nem is lehetett észlelni, bizonyára megakasztotta a település további ütemes fejlődését Zsigmond király lépése, amellyel 1387-ben a desznői és - -i uradalmat tartozékaival együtt Losonczi László és István Szörényi bánoknak adta. Az adományozás, amelyet Mária királynő 1391-ben, majd Zsigmond király 1405-ben és 1409-ben újra megerősített, feltehetően nem tetszett a város lakosainak. Talán a többszöri adományozást részint az ő ellenkezésükre ismételték meg. A XIV. században még két alkalommal találkozunk a mezőváros lakóinak ügyeivel. 1396. január 10-én Zaránd megye bizonyította, hogy - lakói megfizették János diák szécsényi polgárnak a kamarahasznát, amelyet még Talentis Simon rótt ki rájuk. Ugyanebben az évben a mezőváros elöljárósága, Syke András (bizonyára az 1396-ban szerepelt Syke fia vagy rokona) és Gebei Péter bírók, Johazo Demeter és Nemes Mihály esküdtek hiteleshelyi feladatot láttak el. Bizonyították, hogy Losonczi László özvegye Losonczi István bán tartozása fejében Péter fia György kezéhez 12 forintot fizetett. A mezőváros lakóinak jelentős önállóságára utal, hogy önálló pecséthasználati joguk volt, ugyanis a diplomán a S(igillum) Hospitum de P(ancota) pecsét található. A ~-i vendégek pecsétje című köriratból egyrészt arra következtetünk, hogy a pecsét jóval korábban keletkezett 1396-os használatánál, másrészt hogy a ~-i vendégek, telepesek közössége kapta meg a pecsét használatának jogát. Ők lettek a mezőváros polgárai, akiknek önállóságára utal a bírák és az esküdtek, azaz a mezőváros tanácsának jelenléte és működése. Feltűnt a két bíró említése, amely nem feltétlenül, de talán azt jelentheti, hogy a város két önálló részből, a monostor és a Losoncziak birtokából (településéből) állt. - lakói min-