Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

köznévből származik, annak -s kicsi­nyítő képzős alakja. Eredetileg Zaránd megyéhez tartozott, a XV. században került Békéshez. A tatárjárás előtt he­lyén feltehetően már állt település, a XIV—XV. század fordulóján hozták létre az újabbat, amelynek neve a tele­pítő Komlósi család előnevében szere­pelt először 1466-ban. 1468-ban az ~­ra lakodalomra érkezett fecskési és cso­morkány i jobbágyokat távozásukkor Komlósi Mihály vezetésével az ~-iak alaposan megverték, amiből per tá­madt. Ezen esemény kapcsán került be a település neve az írott forrásokba. 1509-ben Komlósi Antal jobbágyainak bírója Darabos Máté, Komlósi Ferenc jobbágyaié pedig Szabó Lőrinc volt, akik a királysági iktatáson vettek részt. 1523-ban Komlósi Ferencé lett egész ~, mert unokanővérét Varjas-Földvár birtokából elégítették ki. 1525-ben a Komlósi lányok: Erzsébet, Borbála és Anna fiúsítása (fiúörökösként való elis­mertetése) során az ~-i uradalom része­it is felsorolták. Közülük a környékbeli puszták az alábbiak voltak: Apácatelke, Kereszttelke, Gellértkuta, Ötszegű, Tö­kéletlen, Szilasegyház, Homoftegyház, Mogyorósegyház és Földeáktelke. Az uradalomhoz tartozott továbbá Békés megyében az Ege nevű birtok egy ré­sze, Komlós pedig teljesen, Csanád megyéből Földeák és Somogytelke puszták, Huny ad megyéből a Kernyesd, Poklisa, Pojény, Galac és Füzesd birtokokban lévő teljes bir­tokrészek. - tehát a XVI. század első harmadában jelentős uradalom központ­ja lett. Később (1526 körül) Komlósi Ferencnek született egy Kálmán nevű fia, ő azonban nem volt hosszú életű, halála után - birtokáért többen ve­télkedtek. - neve 1552 és 1564 között szerepel a dikális lajstromok között. Pontosabb adatokat szolgáltatnak állapotáról a defterek, ugyanis 1566­tól, Gyula elfoglalásától a békési náhijébe sorolták az 1552-ben már egyszer kifosztott és felégetett ~-t. 1557-ben 23 ház állott --na defterek szerint. 1561-ben Komlósi Kálmán 9 adózó és több szegény portáját írták össze. Ekkor több puszta tartozott ~­hoz. 1567-ben 59 család 15 000 akcse, 1579-ben 68 család 22 000 akcse adót fizetett, --hoz tartoztak ekkor is, és -­iak művelték Szilas, Pusztaapáca, Ho­mokegyház, Gilerdház (Gellértegyház) és Ötszegű pusztákat. - lakói magyar nemzetiségűek voltak, akik 1596 és 1598 között hagyták el településüket a krími tatárok elől menekülve. írod.: FNESz. II. 285., Györffy 1965. 223-233., Haan 1870/b. 280.. Káldy-Nagy 1985. 212-215., Karácsonyi II. 245-247., Ko­valovszki 1965. 178. 181-182. (23. sz. lh.)., Kristó 1980. 98., Maksay 1990. I. 165., SzabSzatm. 98. (B-H-Sz) Oszöllős 1. Nagyszöllős (Csanád m.) Ottlaka Zaránd m. (1438: Olthlaka; 1453: Othlaka; 1561: Ottlaka) A mai Gyulától délre fekvő ~ (Grániceri) középkori elődje. A közép­kori település pontos helye topográfiai­lag nem azonosított, régészeti emlék­anyag hozzá nem köthető. A falunév előtagja az Oth személynév, és kapcso­latban van a német Ott családnévvel,

Next

/
Oldalképek
Tartalom