Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

N Nadab Zaránd m. (1332-37: Nodob, Nadob; 1475: Na­dab; 1561: Nadab) A mai - (Nadab) község középkori elődje. A középkori településhez igen sok régészeti lelet kapcsolható. Ismerjük a település he­lyét is, amely a Fehér-Köröstől délnyu­gatra 1,5-2 km-re, a régi arad—nagyvá­radi út mellett van. A nadabi vár vi­szont nem volt szerves része a telepü­lésnek, mert a vár közvetlenül a Körös mellett állott. Ugyanide kell helyezni azt a nemesi kúriát is, amelyet a XV. század második felében említettek az írott források. Régészeti leletek (köztük embercsontok) már a múlt század első felében, a Fehér-Körös szabályozásakor kerültek elő a területről, valamint ugyancsak ebben az időben, 1844-ben, --on kútásáskor egy XIV. századi bronz pecsétnyomót is találtak. 1878­ban újabb földmunkák közben ismét különböző cserép- és fémtárgyakra bukkantak: kályhacsempékre, kályha­szemekre, vaslándzsák darabjaira, vas­sarkantyúra, kengyelvasra, vaspatkókra és más apróbb tárgyakra. A lelőhely ré­gészeti múltját, helyének azonosítását és az előkerült, különösen értékes kály­hacsempék ma is mértékadó feldolgozá­sát Méri István végezte el 1957-ben. Hasonló nevű falut fellelhetünk Fejér megyében is először Nodog, később Nadab alakban. Feltehetőleg a helynév szláv eredetű személynévvel hozható kapcsolatba, vö. lengyel Nagod, cseh régi Nahod < Nágod személynév. Végső soron a falunév esetlegesen e szláv eredetű személynevekből kelet­kezhetett hangátvetéssel. 1241-ben - és környéke is áldozatul esett a tatárok ke­gyetlenkedésének. A falu azonban kihe­verte a csapást. 1332—37 között plébá­niás hely volt. Egyik jegyzék említi ne­vét, a másik szerint Péter pap 5 garast fizetett a pápai tizedszedőknek. A me­gye egyik jelentősebb helye lehetett, mert 1347-ben nádori közgyűlést tartott --on Gilétfi Miklós nádor. 1400-ban templomát említették, amelynek védő­szentje Szent Mihály volt. 1418-ban a Maróthiak panasza szerint --i Csák fia Lőrinc és társai a gyulai uradalomhoz tartozó Zaránd megyei birtokaikat zak­latták. 1439-ben Blasius de Nadab, 1451-ben Martinus Mathias de Nadab Bécsben egyetemi hallgató volt. A —i család birtoklását számos XV. és XVI. századi adat bizonyítja, csakúgy a Dócziakét és Tárcsáiakét is. 1481-ben és 1486-ban említették mindkét család ~-on lévő curia-ját. Malmait és a Körö­sön lévő vámhelyet is említették a for­rások. A falu lakóinak gazdagságát a XV—XVI. századból fennmaradt dom­borműves kályhacsempék is bizonyít­ják. 1514-ben a Dózsa felkelés idején Dóczi Ferenc oklevelei elpusztultak, 1515-ben a bennük szereplő birtokai­nak újra adományozását kérte II. Ulász­ló királytól. E birtokok között - is sze­repel. 1516-ban Brandenburgi György őrgróf birtokain az 1514-ben okozott károk kivizsgálását rendelte el a király. Emberei között szerepelnek --i Gáspár és István. Utóbbi ugyancsak károkat szenvedett a felkelés idején. 1525-ben a világosi uradalomhoz tartozott. 1567­ben Dóczi Gábor, Horváth Balázs és Patócsi Ferenc 13 portával rendelkezett

Next

/
Oldalképek
Tartalom