Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

neve többé nem fordul elő a forrásokban, a település neve ugyanakkor fennmaradt napjainkig. A falunév eredete bizonytalan. Számításba jöhet alapként egy régi magyar met : mát, talán ugor kori igenévszó, amelynek jelentése 'egyfajta háló; hálót kivet' lehetett. Ez később személynevesülhetett is, a helynév korai előfordulása ezt sugallja. A magyar Máté személynévből való származtatása kevésbé meggyőző. írod.: Dl. 1408., Fehértói 1983. 218-219., 223., FNESz. II. 107., Karácsonyi II. 217., MRT. IV/3. 1/70., TESz. II. 908., TF. I. 510., W. XII. 574-576., Zichy VI. 157., ZsO. III. 1164. sz. (H-J) Mátyustornya Arad m. (1446: Mathestornya; 1449: Mathysthornya alio nomine Pokathornya; 1457: Mathywsthornya) Tornya (Turnu) és Sofranya (§ofronea) között lokalizálható. A hellyel összefüggésbe hozható régészeti adatok vagy leletek nem ismeretesek. A falunév a magyar Mátyus személynévnek és az -a birtokos személy raggal ellátott torony 'erősség, bástya, erődítmény' köznévnek az összetétele. A Mátyus személynév mind a Máté, mind a Mátyás személynevünknek lehet becézett alakja. A helynév későbbi Pókatornya alakjának Poka- előtagja, amely nem más, mint a Pál személynév becézett alakja, az újabb birtokosra (birtokos családra) utal. A torony egyébként lehetett az akkor ritkaságszámba menő lakótorony is. A Czibak család birtokaként tűnt fel 1446-ban majd 1449-ben. 1457-ben Czibak Osvald ~-t Kisfaluddal, Sopronnal és Cserfalva pusztával valamint a kegyúri jogokkal együtt az aradi káptalannak adományozta. Neve a későbbiekben nem található a forrásokban. írod.: Borovszky II. 599., Cs. I. 775., FNESz. II. 110. 358., Kálmán 1973. 77., Márki I. 209., Sztáray okit. II. 415. (B-H-Sz) Mátyusvarsány 1. Gyulavarsánd (Zaránd m.) Meggyes Csanád m. (1561: Meggyes) Maksay Ferenc Bánhegyestől északkeletre lokalizálja, míg Borovszky Samu Sámson és Igás között. Az előbbi vélekedés szerint - a középkori Bozos tájékán feküdhetett, és a két terület kapta később a Meggyesbodzás nevet. Az utóbbi szerint a középkori Igástól 4 km-re északra, ugyancsak a Szárazér mindkét partján biztosan a korai Árpád-kortól kezdődő és a késői középkorig folyamatosnak tűnő település nyomaival azonosítható, amelyeket rögzítettek a régészeti terepjárások során. A helynév a meggy növénynév -s melléknévképzős származékából alakult. - csak a magyar adólajstromokban fordul elő, birtokosok nevének említése nélkül. írod.: Borovszky II. 385., FNESz. II. 115., Horváth 1973.. Káldy-Nagy 1982. 280-281., Maksay 1990. I. 287. 292. (B-H-V) Meggyesegyház Zaránd m. (1418: Meggyeseghaz; 1446: Megyés, 1561: Meggyes) A mai Medgyesegy-