Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

akcse adót fizetett. 1593-ban Rudolf király Balassa Ferencnek adományozta -t, amely feltehetően a 15 éves háború során pusztult el, és nem telepítették újra. írod.: FNESz. II. 331., GyO. 10., Káldy-Nagy 1982. 315-316., Karácsonyi II. 194-195., Maksay 1990. II. 1021., Márki I. 244., MRT. IV/4. Gyula 450-451. sz. lh. (B-H-Sz) Kisserjén Csanád m. (1449: Seryen; 1456: Kysseryen; 1555: Kys Serien; 1561: Kys Seryen; 1567, 1579: Mali Sorján) Pécskától (Pecica) északnyugatra feküdt. A település pontos helye topográfiailag nem azonosított, egyértelműen hozzá köthető régészeti emlékanyag nincs. A helynév elsődleges neve (mai átírással) Serjén volt, amely egy nagyobb birtoktestet jelölt. Borovszky szerint a falu nevében alighanem ősi magyar személynév rejlik. A Kis- előtag megkülönböztető szerepű a mellette régebben álló (Nagy)Serjén falutól. Egy Serjen nevű földön (terra-n) két település jött létre, az egyik - volt. Az innen származó ~-i család utolsó férfi tagjának, Máténak a halála után a király 1456-ban --t Serjéni Orros Mihálynak és Székelyszegi Farkas Pálnak adományozta. 1519-ben Szegedi Ferenc deák alkincstartó kapta, és curia-t épített --en magának. 1526ban Arad megye főispánja lett. Ekkor már --ről nevezte magát. 1526-ban ő szólította fegyverbe a dél-alföldi nemességet a török ellen. A falu és lakossága az 1550—52-es Maros-völgyi hadjáratokat megszenvedte. 1555-ben üresen állt. A ~-iek: Pál, Mihály és Gábor az elmenekült magyarok helyett délszlávokat telepítettek ~-be. 1557—58ban 13 házat írtak össze. 1561-ben Serjéni Pálnak 4 adózó portája volt a faluban. 1567-ben 15 család 3037 akcse, 1579-ben 12 család 3000 akcse adót fizetett. A délszláv lakosok között több juhos gazda élt. Feltehetően a 15 éves háború idején néptelenedett el. írod.: Borovszky II. 292-293., Cs. I. 702., Káldy-Nagy 1982. 137-138., Kovách 1995. 17. 22. 28. 32-33., Maksay 1990. I. 285. (B-H-Sz) Kissomos Zaránd m. (1438: Kyssomos, Nogsomos; 1561: Kis Somos) Területe ma határnév, Nadabhoz (Nadab) tartozik. A hellyel összefüggésbe hozható régészeti adatok nem ismeretesek. A falunév eredetileg Somos lehetett, amely a magyar som növény névnek az -s melléknévképzős származékából alakult. Valószínűleg olyan helyen települt a falu, ahol sok sombokor tenyészett. Megjegyzendő, hogy a korai Árpád-korban mind a Som, mind a Somos név személynévként is ismert volt. Az oklevelekben szereplő Kis- és Nagy- előtag Somos falu kettéosztódására utaló, megkülönböztető szerepű melléknév. 1396-ban Dóczi Gáspár Somos felett is egyezkedett a Morócz családdal. 1403-ban a legelők egy részét Maróthi János bán kapta. 1438-ban Nagy ~-sal együtt tűnt fel neve, ekkor révje is volt a FehérKörösön. ~-t és Nagy somost, a későbbiekben Somos néven gyakran együtt említettek. A két Somos birtokosai közé tartoztak a Panasziak, és Maróthiak (1438), Horváth Pál és a Vizesiek