Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

tárában dokumentált 8. 9. és 11. sz. régészeti lelőhelyek jelölik. A falu temploma és temetője a 8. sz. lelőhelyre esik. Az 1986-ban végzett ásatás a templom alapfalait és a templom körüli temető 57 sírját tárta fel, valamint három osszáriumot is. A templomnak két építési periódusa volt. Először — még az Árpád-korban — egy 10,7 méter hosszú, 5,9 méter széles, egyhajós, döngölt agyag alapozású, félköríves szentélyű templomot építettek. A XV. század közepe előtt azonban újabb építkezésre került sor. Ekkor az épületet kibővítették oly módon, hogy a szentély felőli oldalát teljesen lebontották, és az eredeti templom hajófalait felhasználva, azokat a keleti irányban egy csaknem teljesen új templomnak beillő épületrésszel toldották meg. Ez az új épület is egyhajós, döngölt alapozású volt, s félköríves szentéllyel zárult. A régi és az új falak csatlakozásánál egy-egy oldaltámpillért is emeltek. A templom hossza most már 17,7 méter hosszú, szélessége pedig (támpillérek nélkül) 7,6 méter lett. A templom falai mindkét periódus időszakában téglából készültek. A sírokból koporsószegek, koporsó vasalások, textil- és pártamaradványok, ruhakapcsok, ruhadíszek és egy I. Mátyás király kori érem került elő. Az ásatás területéről származik továbbá egy harang palástjának és függesztő fülének darabja, valamint Báthori Gábor 1612-ben veretett ezüst pénze is. Puszta személynévből keletkezett magyar névadással. A Két- előtag arra utal, hogy annak idején két, közvetlenül egymás mellett lévő falu is bírta ugyanazt a nevet. A már korábban létezett falu neve 1454-ben került a forrásokba, 1458-ban Ábrahámfi Tamás új adományként kapta. Középkori fennállása idején a továbbiakban ezen család birtoka maradt. A Maróthiak és Ábrahámfiak vitái során a falu lakossága sok kárt szenvedett. 1467-ben a gyulai hetivásárra igyekvő két ~-i jobbágy áruit elvették a Maróthiak officiálisai, akik az 1468 november 30 és december 6 között újra kitört háborúság során, egész sereget vezettek a ~-iak ellen. 1488-ban a földvári zendülésben három ~-i jobbágy vett részt. 1525-ben a Kígyós és Kerekegyháza közötti határ megállapításakor említették a Kígyósról ~-ba vezető utat. Papja 1552-ben a rá kivetett 3 forint adót nem fizette meg. 1552-ben 6, 1553-ban 8, 1556-ban 13 kapu után fizettek adót. 1561-ben az Ábrahámfi család és kisnemesek 8 portáját írták össze. A falu egy puszta telekkel rendelkezett. 1564-ben Ábrahámfi István 4, Székely Miklós 5, Ábrahámfi Tamás 2, özv. Szterzenkovics Mátyásné 2, Ábrahámfi Boldizsár 1, Földvári Péter 1 portával rendelkezett ~-on. 1559-ben Ábrahámfi István jobbágyainak a falusi bírója Czintál Ferenc, Ábrahámfi Gáspáré, Nagy Mátyás, Székely Miklósé, Erdős Bálint volt. 1563-ban ~-ban 56 család lakott. A falu Gyula várának elfoglalása után került török uralom alá, 1567-ben 44 család 20 000 akcse, 1579-ben 51 család 35 000 akcse adót fizetett, tehát ekkor újra közel annyian éltek itt, mint a török hódoltság előtt. A lakosság magyar nemzetiségű volt. ~ a 15 éves háború idején pusztult el. írod.: BO. I. 78., BO. II. 68., FNESz. I. 726., Káldy-Nagy 1982. 26. 205-206., Karácsonyi II. 224-225., Kristó 1981. 61-66., Maksay