Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

perrel követelték vissza javaikat a Cze­czeiektől. 1520-ban Keczer Ambrus és Ferenc - miatt egymással perelkedtek. 1528-ban Bessenyei István is birtokos volt ~-on. Oláh Miklós (1548) is felje­gyezte - nevét. 1556-ban a Horváth, Marinics és Gaál család kapta I. Ferdi­nánd királytól. 1559-ben --on is fosz­togattak a gyulai katonák. A Baranyai családot is említették --sal kapcsolat­ban. 1561-ben Balassa Menyhért és Keczer István 16 portát bírt --on, két évvel korábban Tóth Elek bíró 30 fo­rint 70 dénárt fizetett a gyulai kapitány­nak, Bornemissza Benedeknek. 1567­ben a zarándi náhijébe tagolt --on élő 30 magyar család 5996 akcse, 1579­ben 31 család 17023 akcse adót fizetett. Feltehetően a 15 éves háború idején pusztult el, nem telepítették újra. írod.: Blazovich 1985. 69., Cs. I. 738., FNESz. I. 703. 817., GyO. 322., Káldy-Nagy 1982. 340—341., Kálmán 1973. 141., Kovách, Kézirat 77-78., Maksay 1990. II. 1019., Márki I. 238. 340. 356. (B-H-Sz) Kéktórárós 1. Rárós (Csanád m.) Kemecse Zaránd m. (1528: Khemeche) Márki Sándor Na­dab (Nadab) vidékére helyezte. Pontos helye ismeretlen, régészeti leletekkel vagy lelőhellyel nem jelölhető. A falu­név puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Az alapul szolgáló személynév a régi magyar Keme sze­mélynevünk -cse kicsinyítőképzős alak­ja. Más feltevés szerint az is elképzel­hető, hogy a helynévben a kő : keve szóból való Keve személynevünk kicsi­nyítőképzős alakja rejlik. Példa a v > m változásra a Devecser > Demecser helynevünk is. - a XIV. század köze­pén (1333, 1334-35, 1359) és 1400­ban többször előfordult. A határában lévő érháti kúriát Pipályi Balázs és Lö­rinczi Albert 1528-ban az aradi kápta­lan előtti 300 Ft ráfizetéssel elcserélte Majsai (Massai) Benedek szilasi telké­vel. Ugyanakkor Macskási és Kemecsei birtok is. 1532-ben Zaránd megye ér­vénytelennek ítélte Kemecsei Séghi Pálnak és társainak azon okleveleit, amelyekkel ősteleki birtokukhoz való jogukat igazolták. írod.: Bárczi 1951. 130., Doc. Trans. b. II. 23. 496. b., III. 236. 242., b. IV. 185. 291. 526., XI. 291. 526., Fehértói 1983. 188., FNESz. I. 710. Kovách, Kézirat 78-79., Márki I. 234-235., 357. 363., MNy. 1936. 32: 131­133., SzabSzatm. 61. (B-H-Sz) Kenderes Békés m. (1418: Kenderes) Karácsonyi János egy 1418. évi oklevél alapján, ahol Szental­bert és Csapcsallya között sorolnak fel egy ilyen nevű települést, úgy vélte, hogy „körülbelül Murony és Békés közt esett, de már ekkor puszta volt." Az oklevélbeni hely önmagában még nem lehet bizonyíték, főleg nem akkor, ha a felsorolás helye éppenséggel nem a Murony és Békés közötti vidékre illik. Ellentmondás van abban is, hogy végül Karácsonyi a feltételezett birtokosok alapján lokalizálta a fent mondott hely­re. Tekintettel arra, hogy legalább két ilyen nevű település létezett a megyé­ben, az azonosítás megfelelő helynév és

Next

/
Oldalképek
Tartalom