Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

több mint 200 év múlva 1450-ben említették nevét újra a források a hódvásárhely i uradalom részeként. Hunyadi János birtokszervező munkája során Kasza Márton itteni részét 200 forintért vette meg. Ezzel feltehetően az egész falu az övé lett. Az adat egyúttal értesít arról, hogy a Kaszák már korábban is birtokolták a települést. 1456-ban Hunyadi János V. László királytól új adománylevelet kapott rá több más, vidékünkre eső területtel együtt. Nem sokáig maradt azonban a Hunyadiak birtoka, Mátyás király 1463. február l-jén palotamesterének, Kállay Pálnak adományozta. Számunkra azért fontos ez a változás, mert adomány levelében ~-t a király, a korábbi tulajdonos oppidumnak nevezte. Ebből lehet arra következtetni, hogy a hosszú múltra visszatekintő település valamiféle, az átlagos faluénál fontosabb szerepet játszott ura számára, bár fejlődési lehetőségeinek korlátait jól mutatja, hogy az új tulajdonos, amikor 1473-ban a település áthelyezését kérte Külső-Szolnok megyébe, már possessio-nak nevezte. így hívták a későbbiekben is, sorsa pedig a környező falvakéval osztozott. 1466ban hatalmaskodási ügy támadt a Kállayak és a Kovácsháza birtokosa, Besenyő Benedek között határviták miatt. 1493-ban és 1494-ben többen — köztük voltak a birtokos Kasza család utódai is — kérték ~-t a királytól, de a Kállayak ezeket az igényeket elhárították. A XVI. században a települést ismét Csanád megyéhez tartozónak mondják. ~-t Oláh Miklós is említi írásában. A XVI. század első felében számos változás állt be - birtokosai között, de a Kállayak végül 1560-ig megtartották részüket. Ekkor Horváth Ferenc lett a birtokosa, aki tovább adta Kerecsényi László gyulai várkapitánynak. A település az 1550—52-es hadjáratok idején sokat károsodott, 1553-ban csak 10 adózó portája volt. A későbbiekben ismét gyarapodott. 1561-ben Kerecsényi 42 portát bírt ~-en. Megszenvedte Gyula 1566. évi ostromát is, de a krími tatárok 1596-os jelenlétét már nem élte túl. 1465-ben hozzá tartoztak Leány egyház, Tompa, Kétfülű, Árokos, Háromlábú, Omlás, Perektanya, Kőhalom és Veresegyház puszták. 1494-ben Kardos Mátyás volt a bíró, 1486-ban Batonyai András csanádi oltárigazgató lett a plébánosa. Kaszapereki Lőrinc 1531—32ben a krakkói egyetemen tanult. A XVI. század második felében a község protestáns lett. ~-ről származott Kaszapereki György albesi református pap, aki 1569-ben részt vett a váradi zsinaton. írod.: Bálint 1938. 139-183., Blazovich 1985. 111., BMM. RégAd 2110-1993., Borovszky II. 257-263., FNESz. I. 696. II. 335: Pereked., Káldy-Nagy 1982. 26. 188—191., Kovalovszki 1965. 181. (52. sz. lh.), Maksay 1990. I. 285., Oláh 1938. 28., Oláh 1985. 67., Somogyi 1913. 151—152., Szatmári 1990. 85—86., Szatmári 1993., TF. I. 867. (B-H-Sz) Kávás Zaránd m. (1406, 1561: Kawas) Görhe, Erdőhegy (Pádureni) és Simánd (§imand) között feküdt. A falu pontos helye régészeti lelőhellyel vagy lelettel nem jelölhető. A település neve a magyar káva főnév -s melléknévképzős alakja, tulajdonképpen 'kávával ellátott' jelentéssel. A magyar káva főnévnek azonban több je-