Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

K Káka(szeg) Békés m. (1326: Kakazeg; 1540: Kaaka; 1561: Kaka) A Hármas-Körös nagy kanyarulatának déli partján viszonylag nagy területen feküdt. A - helynév előtagja a magyar káka növénynévre vezethető vissza. A -szeg főnévi utótag 'zug, sarok, szeglet' jelentéssel bír. A középkori falu eszerint egy kákával sűrűn benőtt folyószegletben, zugban (Körös) helyezkedett el annak idején. A névadás titka kézenfekvő: a terület valóban alacsony fekvésű, egykor vízjárásokban bővelkedő vidék. Salank fiainak öröklött birtoka volt. A családi osztály (1326) alkalmával Buda kapta. 1457ben Szakoli Bálint, 1470-ben Szakoli Gáspár kezén találjuk. 1461-ben a Bökényi és Egei családok is birtokosai voltak. 1512-ben Rátóti Gyulafi István és Kubinyi Deák László itt lévő birtokrészeiket Telegdi Istvánnak adták el. 1521-ben Ábrahámfi Péter elzálogosította kákái birtokát Veér II. Andrásnak. A Veérek 1533-ban átadták Simái Ferencnek. Ez idő tájt Toldi Mihályné vette meg kiskorú fia, Toldi Miklós számára. További birtokosai a XVI. század közepén a Getyei család, Zalai Albert, Bánrévi László és Péter, Sárossi István és Simái Menyhért, valamint Bagdány Ferenc voltak. Papját 1552ben említik. 1561-ben Bánrévi László 9 adózó telket bírt, ő és más nemesek több szegény és puszta portával rendelkeztek ~-en. A falu magyar lakosai folyamatosan szerepelnek a török defterekben. 1567-ben az összeírt családok száma 22 volt, akik 5455 akcse adót fizettek, 1579-ben pedig 6 család ugyancsak 5455 akcse adót fizetett. A 15 éves háború után nincs rá adat. 1675ben Pápai Mihály Káka-Szentmiklóson volt református pap. Ekkortájt tehát már a szomszédos Szentmiklóssal együtt tartották nyilván. írod.: FNESz. I. 669., Káldy-Nagy 1982. 265. 397., Karácsonyi II. 174—175., Maksay 1990. I. 164., MRT. IV/2. 8/190., TF. I. 508., Zichy IX. 538-539., XI. 58-60. (B-H-J) Kakucs Zaránd m. (1418: Kakuch; 1561: Kakwch) Ma puszta Gyulavarsánd (Vár§and), más vélemények szerint Kétegyháza mellett. Az egykori település helye valószínűleg azonosítható a mai Újkígyós határában feltérképezett 138. 139. és 144. sz. régészeti lelőhelyekkel, amelyeken többek között Árpád-kori és késő középkori edénytöredékek kerültek elő. A régi időkben a folyóparton elterülő település temploma ugyan nem került elő, de a falu településtörténete szempontjából talán fontos szerepe lesz a néhány száz méterrel távolabb lévő tisztán Árpád-kori templomos faluhelynek is. Az adatok feldolgozása folyamatban van. A falunév eredete meglehetősen bizonytalan. Talán a kakucs 'hosszú nyelű, görbe kés' táj szóval hozható kapcsolatba, amely a kajkó 'horog, horgas fa' családjába tartozik. Más feltevés szerint esetleg az ótörök gog-, 'füstölve ég, kozmás szaga van' származék rejlik benne. 1329-ben possessio. 1374-ben újra feltűnik neve. A gyulai uradalom részeként Maróthi János bán 1403-ban