Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

Hódos név azonban személynévként is használatos volt, (1. 1138/1329: Hodus) ebben a korban. A település név utótagja a monostor 'kolostor' főnevünk -a birtokos személyraggal ellátott alakja. Szent Péterről elnevezett monostora 1177-ben tűnt fel. 1233-ban a királytól 1000 darab só javadalmat kapott. 1278-ban Pál bán a monostor kegy uraságát unokaöccseire: István és Pósa ispánokra, Miklós csanádi prépostra, Pál mesterre és Jánosra hagyta. A monostor 1278 és 1293 között pusztulhatott el. 1293-ban a király - földet a kun nevű Itemus ispánnak, valamint Kwsa és Demeter nevű testvéreinek adta. 1561-ben Hodosd Bessenyei Lénárd birtoka volt. A török defterek szerint 1567-ben 1, 1579-ben 3 főt írtak össze területén, mindkét alkalommal 50 akcse összjövedelemmel. Írod.: Fehértói 1983. 158., FNESz. I. 600. Káldy-Nagy 1982. 138., Kálmán 1973. 87., Kovách 1995. 15. 23. 29., Kristó—Makk—Szegfű II. 22., Maksay 1990. I. 104., MNy. 1936. 32: 131., TF. I. 178. (B-H-Sz) Hódvásárhely Csanád m. (1231: Houd; 1266: Vysarahell; 1280: Hod; 1284: Hold; 1337: Warashel, Wasrahel; 1385: Hodwasarhel; 1396: Holduusarhel; 1458: Hodwasarhely; 1561: Vasalhel; 1601: Hodmező vásárhely) A mezőgazdasági művelésre is alkalmas földterület mellett a szárazföldi és vízi utak, továbbá a rétségi és mezőségi vidék határán elfoglalt hely előnyei hatottak telepítő tényezőként Hód és Vásárhely, a két középkori falu kialakulásában. Közlekedés- és útviszonyai az alábbi módon alakultak. Itt vezetett át a Csongrádról Csanádra vivő hadi út, amelybe éppen a középkori Hódvásárhelyen csatlakozott be a Szer felől a körtvélyesi réven át érkező mellékútvonal. A Hód-tó az év nagy részében összeköttetésben állt a Tiszával, és vízi utak találkozási helyéül szolgált. A Kakasszék-éren Gyula térségéből, a Szárazéren Arad tájékáról lehetett ide hajózni. Az egykor önálló Hód helyét már Szeremlei Sámuel is a későbbi belváros területén, annak délkeleti részén kereste, feltételezve, hogy Vásárhellyel szorosan egymás mellett feküdtek. Érvelése szerint akkor pedig csakis a Hód-tó északkeleti partján, közvetlenül Makó határa felé lehetett, hiszen Makón utcát is neveztek el róla. Az újvárosi Bercsényi utca közelében Szeremlei Vásárhely templomát, annak délkeleti oldalán pedig Hód települését tételezte fel. B. Nagy Katalin régész megfigyelései szerint valóban itt, a mai Temesvár utca - Gellért utca helyén volt az Árpád-kori település, az említett templom azonban véleménye szerint Hód temploma volt. A Hód-tó és a Kistó déli szögletében lévő falu nyugati szélén, a vízbe benyúló földnyelven álló templom innen zuhanhatott az 1700-as évek elején „iszonyú robajjal a Hód tavába". Romjai azonban egykori feljegyzések szerint 1778-ban még kilátszottak a földből, s a környék lakói a templom körüli temetőről is tudtak. Helyét B. Nagy Katalin helyszíni szemléi során azonosítani tudta, s a környékről építkezések során kerültek elő Árpád-kori leletek is, melyek a település helyét mutatják. A XIV. század közepére Hód önállósága megszűnt,