Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

György írod.: BO. II. 22-28., Csipes 1977. 21-35., Dl. 63179., Fehértói 1983., 148., FNESz. I. 252., Káldy-Nagy 1982. 254—255., Maksay 1990. I. 164., MRT. IV/2. 4/214. 4/236. 4/300., TF. I. 507., ZsO. III. 3080. sz., IV. 256. sz. (B-H-J) György Csongrád m. (1266: Gurg; 1362: Gurth) Mártély mellett feküdt. Az eddigi régészeti terepbejárások során feltérképezett lelőhelyek egyikével sem azonosították, így hozzá köthető emlékanyagról nem beszélhetünk. A helynév puszta személynévből keletkezett magyar névadással. György személynevünk a görögből latinosított Georgius-ból való. A Bár-Kalán nembeli Pósa fia Nána birtoka volt, aki a margitszigeti apácákra hagyta. Soha nem lett az övék, mert 1362-ben is a Szeri Pósa család birtokaként szerepelt Szentadorjánmártéllyal együtt. írod.: FNESz. I. 548., Ladó 1971. 165., TF. I. 896. (B-H-Sz) Györgyháza 1. Fábiánvára (Békés m.) Györgyösház Csongrád m. A vásárhelyi náhije 1570-es adóösszeírásában szerepelt mint puszta, lakók nélkül, pontosabban meg nem nevezett helyen. Talán a korábban Györgyként előforduló hellyel lehetett azonos. Nevének előtagja puszta személynév, amely 1237—40-ben már előfordul Gurgus alakban. E személynév viszont a György személynevünk továbbképzett változata. A -ház utótag 'lakóhely, otthon' jelentéssel bír. írod.: FNESz. I. 548., Vass 1980. 48. (B-H) Győritelek Békés m. 1512-ben Gyewrythelek néven (Békés)Szentandrás tartozéka, és a Doboz-i Dánfi család birtoka. Neve többé nem fordul elő, így régészetileg nem volt azonosítható egyetlen településsel sem. A helynév előtagja feltehetőleg a Győri családnév, míg utótagja a -telek 'szántásra alkalmas, trágyázott föld' jelentésű köznév. írod.: Dl. 22283., MRT. IV/2. 1/90. (H-J) Györké Békés, Zaránd m. (1403: Gywrke; 1418: Gyvrke; 1420: Gyerke; 1558: Gierke; 1562: Gyeorke) Azonos a Gyulától északnyugatra fekvő Györkehely nevű pusztával. Templomának maradványai a XIX. század elején még látszottak. Alapjait 1936-ban Implom József tárta fel. Az épületnek két építési periódusa volt. Először egyhajós, egyenes szentélyzáródású, döngölt földrétegek és téglasorok váltakozásával készített alapozással rendelkező templomot építettek. Később ezt nyugati irányba kibővítették, és a bővítmény alapozásánál termésköveket használtak. Az ásatás során előkerült leletek között egy XII. századi érem is van. A lelőhelyet 1985-ben sikerült ismét azonosítani. A nagy kiterjedésű település területén Árpád-kori és késő középkori leletanyag gyűjthető. A templom ása-