Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

Gödénytelek 1331-ben. 1340-ben Becsei Imre fiát, Töttöst iktatták be birtokába. 1555-ben birtokosai: Bak György, Ősteleki Se­bestyén és Balassi Bálint voltak. 1561­ben 8 portáját írták össze, amelyek Pornoki Gáspár, Kovács Gáspár, Bak György, Kálmán Kristóf és Vasvári János kezén voltak. A defter szerint 1560-ban 8, 1570-ben 14 magyar adó­zója volt, és a vásárhelyi náhijéhez tartozott. Feltehetően 1596-ban népte­lenedett el. írod.: B. Nagy 1984., Banner 1933—34. II. 253., Borovszky II. 203-205., FNESz. I. 523., Galántha-Vályi 1984. 273., Imre 1984. 589., Maksay 1990. I. 284., Simon 1979., Széli 1940.. Szeremtei II. 345-348., Vass 1980. 35. 46. (B-H-V) Gödénytelek Békés m. (1512: Gwdenthelek) - néven Békés­szentandrás tartozéka, és a Dobozi Dánfi család birtoka. Az Árpád-korban létezett falut jelöl, melynek maradvá­nyai előkerültek a ma is azonos nevű halomtól (Gödényhalom) délre. A falu­név előtagja a magyar Gödény személy­név, amely minden bizonnyal a magyar gödény 'pelikán' madárnévből keletke­zett. A -telek utótag ez esetben is való­színűleg 'elhagyott faluhely, puszta te­lepüléshely' jelentésű lehet. írod.: Dl. 22283., FNESz. I. 524., MRT. IV/2. 1/34-35. sz. lh., TESz. I. 1082. (H-J) Görcsöny Arad m. (1380: Gurchun; 1392: Gwrchen) A Szárazér mellett, Panád táján feküdhe­tett. 1380-ban és 1392-ben az aradi prépost és a káptalan osztoztak meg raj­ta. További adatok nem kerültek elő lé­tezéséről. Pontos helye régészetileg azonosítatlan, leletek sem köthetők hozzá. Bizonytalan eredetű helyneveink közé tartozik. Kiss Lajos szerint esetle­gesen egy déli szláv, régi Gricane 'dombon lakók' helynévre vezethető vissza. Alakilag összefügg a magyar görcs köznevünkkel, amely szláv, kö­zelebbről déli szláv eredetű. írod.: Cs. I. 771., FNESz. I. 527., Kniezsa 1974. I. 202., Márki I. 202., TESz. I. 1088. (B-H-Sz) Görhe Zaránd m. (1394: Gewrhe; 1406, 1561: Gerhe) Ma Székudvar (Socodor) és Erdőhegy (Pádureni) között fekvő puszta. A tele­pülés pontos lokalizálására, régészeti kutatottságára vonatkozó adatokkal nem rendelkezünk. A valamikori falu neve végső soron a magyar görhe 'ku­koricalisztből készült száraz pogácsa, lepény féle' szavunkra vezethető vissza. Hogy e nevet esetleg személy is viselte volna annak előtte, aki a település meg­alapítója lehetett, nem tudható. Ezt fel­tételezve ugyanis a falunév esetlegesen puszta személynévből keletkezhetett. 1344 és 1471 között Erdőhegyi-birtok. 1394-ből ismeretes határjárása. Egy bi­zonyos Zech és egy Megyestelek nevű területet is magában foglalt. Simánd és Székudvar valamint Királyi felé vitt az út ~-ről. Az Erdőhegyiek birtoka volt. 1412-ben Siket Elek birtokolta, Erdő­hegy határán belül állt. A XV. század­ban a Báthoriak (1473), a Ráskayak (1479), majd 1510-től Brandenburgi

Next

/
Oldalképek
Tartalom