Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

Fövenyes térő ~-i jobbágyokat a nyílt mezőn Komlósi Mihály orosházi földesúr csapatával rájuk támadva megverte. 1488ban Pozsegai Gáspár két jobbágya, Gyárfás István és Tulkos Gergely a kiszabott határidő előtt el akartak költözni a faluból. A bíró, Pétre Demeter az utóbbinak útját állta, mire a környező falvak (Gerendás, Sopron, Bozzás, Medgyes stb.) jobbágyai ostrom alá fogták a bíró házát, majd a földesúri kúria elé vonultak, nyíllövéseket is leadtak, csak miután a falu papja félrehúzta a harangot, futottak szét. Az ügyet a megye törvényszéke tárgyalta. A XVI. század első felében a rokonságban álló Varjasi és Komlósi családok birtokosai. Az 1552. évi török hadjáratot nagyon megszenvedték lakói. 1561ben Varjasi Boldizsár birtokolta, ekkor 26 adózóját, 1579-ben 46 kapuját jegyezték fel a magyar, majd a török adószedők. 1596-ban pusztult el. A falu helyének régészeti lelőhelyekkel történő azonosítására meglehetősen sok javaslat született. Karácsonyi János a Hatablaki-kápolna dűlőben, Borovszky Samu a Nagy tatársánc mellett, Szeremlei Samu pedig a Nagytatársánc északkeleti szélén képzelte el azt. A legutóbbi régészeti terepbejárások szerint azonban az a legvalószínűbb, hogy a középkori Földvár a Harangos-ér keleti partján feküdt. Helyén Árpád-kori és késő középkori edénytöredékek gyűjthetők a szántásban. Temploma egy kissé kiemelkedő magaslaton állt. Talán ugyanitt került elő egy III. Béla király kori érem, és itt figyelhetett meg Olasz Ernő is kiszántott embercsontokat. - helynevünk legtöbb esetben a régi vaskori, és késő kelta kori földsáncokkal kapcsolatos, amelyek az ország különböző pontján előfordultak. Megtalálhatók a Balaton mentén ugyanúgy, mint az Alföld déli-délkeleti részén. Hasonló nevű településeket, amelyek ezekről a védő jellegű földsáncokról kapták elnevezésüket, találunk Arad, Csanád és Zaránd megyékben is. írod.: Borovszky II. 195-199., CSMÉ. I. 150., FNESz. I. 150: Balatonföldvár., Karácsonyi II. 267., Kovalovszki 1965. 179. 181-182. (29. sz. lh.), Maksay 1990. I. 290., Rég. Füz. 22. (1969) 66., Szatmári 1990. 47. (B-H-Sz) Fövenyes Békés, Zaránd m. (1336: Fevenyes; 1446: Fewenyes) Gyula és Békéscsaba között lokalizálható. 1934-ben Implom József feltárta a falu templomát, és körülötte legalább 66 sírt bontott ki. A sírokból XI—XVI. századi leletek — közöttük Szent István pénzei — kerültek elő. Ásatási dokumentációja azonban a háború idején megsemmisült, így a lelőhely pontos fekvése is feledésbe merült. 1985-ben került sor ismét azonosítására, majd a templom hitelesítő ásatására. Ekkor 86 sír került napvilágra. A hitelesítő ásatás igazolta, hogy a templom korábban megrajzolt alaprajza helyenként pontosítást igényelt. Az épület XI. században épült első periódusa ugyanis döngölt agyagos alapozású körtemplom volt, a keleti oldalán szentéllyel. Egyedisége az, hogy a szentély a kör alakú hajóhoz kívül beugró sarkokkal kapcsolódott. Később a rotunda északi oldalához illesztve másik, hasonló alapozású, kör alaprajzú épületet, valószínűleg családi