Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

Fazekasvarsánd gére elnéptelenedett, és határa a szom­szédos Félhalomba olvadt. A későbbi­ekben neve nem fordul elő. írod.: Cs. I. 650., Fehértói 1983. 122., Iványi 1931. 184. 395. sz., Karácsonyi II. 102., MRT. IV/3. 4/1. 4/5., P 418 Fasc. E. 65., Temes I. 201-208., ZsO. 2078. sz. (J) Fajdas Zaránd m. (1332—1337: Foydes, Faydas, Foydas; 1403, 1418, 1561: Faydas) Hegenháza és Moróc közelében Szineke (Sintea Micá) táján feküdt. Pontos helye isme­retlen, régészeti leletekkel nem jelölhe­tő. A középkori falu neve a magyar fajd madárnév (nyírfajd, siketfajd stb.) -s melléknévképzős származéka. A név­adás időpontjában feltehetőleg nagyon sok fajd élt azon a vidéken. A pápai ti­zedjegyzékben mint plébánia szerepel, amelynek papja, János a második jegy­zék szerint 5 garast fizetett. 1403-tól a gyulai uradalomhoz tartozott. 1404-ben mint vámszedő helyet említették. A XVI. század elejétől a Benkovics csalá­dot uralta, bár Brandenburgi Györgyöt is birtokosai között találjuk, ami azt bi­zonyítja, hogy több birtokosa volt. 1522-ben a Piskiek eladták a kis~-i Nagyéren lévő malmukat a halászattal és az erdő használatával Majsai (Mas­sai) Benedeknek. 1561-ben Horváth Márk özvegyének 10 portája adózott ~­on. A defterek szerint 1567-ben 16, 1579-ben pedig 33 adózója volt. 1601­ben Toldi birtok. 1722-ben 3 elhagyott telekkel mint kamarai pusztát jegyezték fel. írod.: Cs. I. 730., FNESz. I. 439., GyO. 6. 10., Káldy-Nagy 1982. 311-312., Kovách, Kézirat 61., Maksay 1990. II. 1018. 1024., Márki I. 229. 357. (B-H-Sz) Fazekasegyház Zaránd m. (1418: Fazakaseghaz) Gyula és Kétegy­háza között terült el. Mint puszta a gyulai uradalomhoz tartozott. A forrá­sokban 1404-ben tűnt fel neve, amikor Maróthi János kezére jutott a gyulai uradalom. Később 1418-ban fordul elő. 1506-ban mint az uradalom prédiumát említették. Pontos helye egyelőre egyik régészeti lelőhellyel sem azonosítható. Emlékanyagát nem ismerjük. A falunév előtagja, Fazekas- nagy valószínűség­gel nem személynévre, hanem foglalko­zásnévre vezethető vissza, vagyis itt olyan emberek éltek, akik fazekasság­gal is foglalkoztak. A település az -egy­ház utótagot a tatárjáráskori falupusz­tulás után kaphatta, midőn csak a temp­loma maradt meg. írod.: Cs. I. 730., FNESz. I. 444., GyO. 8. 10., Pataki 1973. 136., SzabSzatm. 13. (B-H-Sz) Fazekasvarsánd Zaránd m. (1561: Fazekas warsan) Ó- és Új-Var­sánd (Olari) valamelyikének a helyén feküdt Simándtól (§imand) délkeletre, Szentannától (Sintana) északkeletre. A falu pontos helyéről, régészeti kutatótt­ságáról vagy előkerült leletekről nin­csenek ismereteink. A falunév -varsánd utótagja arra utal, hogy a település első lakói még a honfoglalás előtt a magyar­sághoz csatlakozott Varsány törzsbeli alánok lehettek. A Fazekas- előtag fel­tehetőleg a később kialakult fazekas-

Next

/
Oldalképek
Tartalom