Engel Pál: A temesvári és moldovai szandzsák törökkori települései 1554-1579 - Dél-Alföldi évszázadok 8. (Szeged, 1996)

BEVEZETŐ

A magánhangzó értékű h betűt többnyire e*-nek, de mélyhangú mássalhangzó után ű-nak vettem; a szó eleji a (elif) betűt a-nak vagy e-nek, ha magában áll 0- nak vagy u-nak, ha v (vav) követi 1- nek, haj (jod) követi. A h mássalhangzó jelölésére használt kétféle betű között nem tettem különbséget. Egységesen i jel helyettesíti azokat a magánhangzókat, amelyeket feltehetőleg kiejtettek, de írásban nem jeleztek. A legtöbb esetben eldönthetetlen vagy legalább is bizonytalan, hogy ez milyen hang volt: szerb e, török 1, román a vagy egyéb. A bizonytalan olvasatokat a török nevek átírásakor csak akkor jelzem, ha több olvasat is lehetséges (egy kérdőjel), vagy ha a megfejtés nagyon bizonytalan, illetve nem sikerült elfogadható olvasatot találni (két kérdőjel). A kérdőjelek száma tehát itt mindig eggyel kevesebb, mint az előző sorban. 2. A következő elem a defter esetleges topográfiai adatait sorolja fel, tehát azokat, amelyekből a település fekvésére lehet következtetni. Ezek többnyire a defterben olvasható megjegyzések, pontosabban azok lényege. Ebben a rovatban közlöm azt is, hogy 1. a település korábban más náhijébe tartozott; 2. a települést milyen sorrendben, milyen más helység előtt vagy után írták össze. Ez utóbbit csak olyankor, ha topográfiailag támpontul szolgálhat. 3. Harmadik elem olyankor került az adattárba, ha a helységnek sikerült megtalálni a középkori előzményét vagy megfelelőjét. 4. Az utolsó rovat a helység lokalizálása. Ehhez lényegében azt a formát választottam, amelyet Györffy György alakított ki történeti földrajzában. Az adattárat táblázat követi, ebben a települések nem alfabetikus rendben, hanem a defterek eredeti sorrendjében következnek. Elsősorban azok számára készült, akik a jelen munkát a forrással kívánják egybevetni. Alapul a legbővebb, 1579. évi deftert vettem, amellyel az 1569. évi majdnem azonos sorrendű. A táblázatban a defterek lapszámán kívül az adóegységek (hánék) számát is közlöm. *** Azért, hogy ez a munka megszülethetett, sokaknak tartozom köszönettel. Oszmanista barátaimnak: Dávid Gézának, Fodor Pálnak és Hegyi Klárának azért a rengeteg időért és türelemért, amit a tanításomra fordítottak; Kratochwill Mátyásnak ama rendkívüli gondosságáért, amellyel a kötet térképmellékletét elkészítette, Pipiczné Szabadvári Tündének, aki a kiadás szövegének nyomdai előkészítését végezte nagy lelkiismerettel. Blazovich Lászlónak külön köszönöm azt a sok-sok fáradozását, amivel megteremtette a kötet publikálásának anyagi feltételeit. Végül, de talán elsősorban, lekötelezettje vagyok, sokadmagammal együtt, Káldy-Nagy Gyula professzornak, nemcsak mint e mű lektorának, hanem mint ama tudósnak, aki annak idején megteremtette a magyar oszmanisztikai kutatás és ezzel a jelen munka jövőbeni feltételeit.