Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)

III. A VÁROSFEJLŐDÉS POLITIKAI FELTÉTELEINEK GYÖKERES ÁTALAKULÁSA 1948 UTÁN - 4. Településpolitika az új szakasz időszakában

politika elvei és jogalkotási gyakorlata is módosult. 1953 nyarától teljesen feladták a „természetátalakító" programot és lekerült a településpolitika napirendjéről a rajonírozás terve is. Sőt, az 1952-ben nem éppen tiszta eszközökkel háttérbe szorított urbanista szakemberek is újra hallathatták hangjukat. Az MTA által 1952-ben rendezett vitán visszavonulásra kényszerített Ruisz Rezső most, 1954-ben egy cikket tett közzé, amelynek központi gondolata a városrendezési tevékenység megjavítása volt. es A rajonírozási elképzelések mellett, mint korábban szóltunk róla, ebben az időszakban csak Kolta János tartott ki. Felfogása azonban egy nagyon lényeges ponton különbözött Markosétól: a gazdasági körzeteket ő nem felülről lefelé, hanem alulról felfelé felépülő tervezési rendszerben képzelte el, ahol a központi terv a területi (rajon-szintű) tervek egyfajta összegzése lett volna. '59 Az 1955-ben megtartott I. Magyar Földrajzi Kongresszuson a rajonírozással kapcsolatban néhány fontos új elv kimondására került sor, ám ennek a politikai döntéshozatalra nem volt hatása. Az „új szakasz" politikájának a településfejlesztési elvekre gyakorolt hatása mindazonáltal a falvak megváltozott megítélésén mérhető le a legjobban. Az MTA 1954 júniusában ankétot rendezett a faluépítés kérdéseiről, s azzal párhuzamosan a kor egyik vezető urbanista szakembere, Perényi Imre a Műegyetem Városépítési Tanszéke folyóiratában cikket közölt a falvak építészeti problémáiról. Ebben hangsúlyozta: „az új kormányprogram gyökeres változásokat okoz a mezőgazdaságban", ami elvezet a falvak települési szerkezetének átalakulásához is.'60 (Egy évvel később, Nagy Imrének a hatalomból történt kiszorítása után azonban, Perényi ugyanebben a folyóiratban már a városépítés kérdéseiről publikált cikket, s abban „szocialista társadalmi rendünk" „sztálini gazdasági alaptörvényére" hivatkozva újfent a nagyvárosok rendezésének és fejlesztésének szükségességét tartotta a legfontosabb feladatnak.)'6i Bizonyos módosulásokról adhatunk számot a településfejlesztéssel kapcsolatos jogalkotás terén is. 1954-ben négy várost rendeletileg kiemeltek a közvetlen megyei irányítás alól és ún. megyei jogú várossá nyilvánították őket.'62 Ezzel a magyar városjog 1950-ben megszakított évszázados hagyományát, a többfokozatú városi jogállást állították vissza. A négy város közül kettő: Debrecen és Szeged volt alföldi, ami a térség szempontjából igen kedvező arány. A szintén 1954-ben elfogadott második tanácstörvény azzal, hogy valamelyest enyhített az igazgatás centralizáltságán, s némileg többet bízott a helyi igazgatásra, ugyancsak hozzájárult a vidéki települések helyzetének javításához, noha az önkormányzatiság eszméjét, s még inkább gyakorlatát továbbra is tagadták, illetve érvényesülését lehetetlenné tették. Annak ellenére, hogy 1955 márciusa, Nagy Imrének az ország vezetéséből történt kiszorítása után e téren is megrekedtek a változások, az 1953 előtti településpolitikai gyakorlathoz nem lehetett visszatérni. 1955-ben egy felemás Ruisz 1954. KOLTA 1954. PERÉNYI 1954. PERÉNYI 1955. 1954. évi 12. sz. NET határozat. 158 159 160 161 162