Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)
III. A VÁROSFEJLŐDÉS POLITIKAI FELTÉTELEINEK GYÖKERES ÁTALAKULÁSA 1948 UTÁN - 3. Igazgatási reformtervek és a területi igazgatás módosítása
3. Igazgatási reformtervek és a területi igazgatás módosítása Annak következtében, hogy a terület- és településfejlesztési politikát a sztálinista iparosítás céljainak vetették alá, a településfejlesztési elképzelésekben korábban vezető szerepet játszó igazgatási szempontok 1949-től háttérbe szorultak. Mindenekelőtt azok a javaslatok jutottak erre a sorsra, amelyek megvalósítása az önkormányzatok megerősítésével, a túlközpontosított igazgatási rendszer decentralizálásával és a magyar gazdaság területileg kiegyenlítettebb fejlesztésével jártak volna együtt. Ezt tudva nem meglepő, hogy ez a sors jutott osztályrészül a korszak legjelentősebb igazgatási reformtervének, a Nemzeti Parasztpárt városmegyék kialakítását célzó nevezetes javaslatának is, hiszen az éppen az említett elveken alapult. Ennek az akkor már több mint egy évtizedes múltra visszatekintő elképzelésnek utolsó, gyakorlati politikai szempontból elkésett akkordjaként ugyan 1950-ben, a tanácsrendszer bevezetésének és a TERINT-féle településpolitika megkezdésének évében Bibó István és Mattyasovszky Jenő szerkesztésében még napvilágot láthatott (igaz, csak kézirat gyanánt) a Magyarország városhálózatának kiépítése címet viselő térképösszeállítás,93 ám megjelenését méltó vita helyett „süket csend" fogadta csupán. Holott torzó voltában is ez volt a legmélyebben átgondolt javaslat az ország területi igazgatási beosztásának a megváltoztatására, amelyhez fogható elgondolás — leszámítva egy Bibótól származó 1975-ben készült parafrázist94 — mindmáig nem született új területi igazgatási szervezet kialakítására. (A munka azért tekintendő torzónak, mert a hét országos és 98 részletes térképet tartalmazó, Bibó alig 11 oldalas bevezetőjével megjelent kiadvány az eredeti tervek szerint egy „megjelenésre kész" nagyobb mű melléklete lett volna csupán.)95 Noha az ország igazgatási szervezetének megváltoztatására, mint látni fogjuk, ez az elgondolás akkor már nem lehetett gyakorlati hatással, közreadóinak az a reménye, hogy az anyag publikálásával országos vitát provokálhatnak96 abban a politikai helyzetben már nem volt megalapozott —, bemutatását eszmetörténeti jelentősége mellett az indokolja, hogy modelljéül az alföldi tanyás városok szolgáltak. Az imént említett nagyobb (három részesre tervezett) mű első, elvi alapvetésnek szánt része ugyanis Erdei Ferenc „Országrendezés városokkal" című írása lett volna,97 amely minden bizonnyal azonos lett volna „Magyar város" című könyvének „Országépítés városokkal" című alfejezetével.98 Könyvének ebben a gondolati summázatnak szánt alfejezetében pedig Erdei éppen az alföldi tanyás agrárvárosok sajátos társadalmi viszonyaiból és nem kevésbé sajátos morfológiai szerkezetéből kiindulva tett ál93 BIBÓ—MATTYASOVSZKY 1950. 94 BIBÓ 1975. Ez a nagy tanulmány természetesen nem egyszerű parafrázis, hanem negyedszázados kényszerű késés után a téma tulajdonképpeni részletes kifejtése. 95 BIBÓ—MATTYASOVSZKY 1950. III. o. * HUSZÁR (Bibó I.) 1989. 100. o. 97 BIBÓ—MATTYASOVSZKY 1950. III. o. A tervezett, de el nem készült második és harmadik rész szerzői Bibó István és Mattyasovszky Jenő lettek volna. Előbbi a magyar területrendezési törekvések történetét tekintette volna át, illetve javaslatokat tett volna az ország városi központjainak kijelölésére, utóbbi módszertani fejtegetéseket, illetve a központok kijelölésének indoklását tartalmazta volna. 9S ERDEI 1974/b. 227-234. o.
