Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)

III. A VÁROSFEJLŐDÉS POLITIKAI FELTÉTELEINEK GYÖKERES ÁTALAKULÁSA 1948 UTÁN - 1. Terület- és településfejlesztési politika 1949—1953

TERINT igazgatójának „Magyarország funkcionális városhálózata" c. tanul­mányát, is Ez az MTA támogatásával készült munka, amely — leszámítva Perczel Károly csíra-formában maradt javaslatát" — az első kísérlet volt egy átfogó településfej­lesztési koncepció kidolgozására, természetesen magán viselte az 1950-es évek első felének ideológiai ismertető jegyeit, kezdve a centrális tervezés lehetőségeinek túl­becsülésével és végezve az ipar egyébként vitathatatlan városfejlesztő funkciójának mértéktelen eltúlzásával. Ennek ellenére a tervezet nem tekinthető sem a szélsősé­ges urbanista utópizmus, sem a vulgáris sztálinizmus megnyilvánulásának. Az anyag összeállítói ugyanis hazai viszonyok elemzéséből kívántak kiindulni és javas­lataikat annak alapján megtenni. Ellentétben a sztálinista felfogással, a tanulmány nem becsülte le az ország településtörténeti örökségét sem, hiszen a szerzők hang­súlyozták, hogy ez az örökség noha vitathatatlanul nem túlságosan gazdag, „alapját képezheti a jövő városfejlesztésének"20 A hazai adottságok és a történelmi örökség figyelembe vételéhez, illetve vállalásához az 1950-es évek elején bizonyos bátor­ságra volt szükség, hiszen éppen az Országos Tervhivatal nagyhatalmú elnöke volt az, aki 1951-ben a Társadalmi Szemlében közölt cikkében „veszélyesen ellenséges vélemény"-nek minősített minden olyan törekvést, amely a „szovjet tapasztalato­kat" „magyarizálni" akarta.21 A BME Városépítési Tanszéke által készített tervezet legfontosabb törekvése az ország városhálózatának fejlesztése volt. Úgy vélték, hogy a funkcionális érte­lemben vett városok, a centrumok határozzák meg egy „táj egész életét és fejlődé­sét", ezért kizárólag ezek funkcionális fejlettségét elemezték, sokoldalú kritériumok alapján,22 a kisebb településekről viszont nem volt érdemi mondanivalójuk. Elem­zésük arra a végeredményre jutott, hogy 1950-ben Magyarországon 70 település töltött be centrális (azaz városi) szerepköröket. Ezeket a funkciók fejlettsége alapján négy csoportba sorolták: 1. Országos jelentőségű központ: Budapest (1) 2. Nagytáj jellegű központok: Miskolc, Pécs, Győr, Debrecen, Szeged (összesen: 5, ebből alföldi: 2) 3. Középtáji jellegű központok: Székesfehérvár, Kaposvár, Sopron, Szombathely, Szolnok, Békéscsaba, Kecskemét, Eger, Hódmezővásárhely, Nagykanizsa, Pápa, Nyíregyháza, Tatabánya, Baja, Veszprém, Kiskunfélegyháza, Mosonma­gyaróvár, Salgótarján, Vác (19, illetve 7) 18 UMKL TERINT ir. XXVI-A-1. 1. d. Az elaborátum pontos címe „Magyarország funkcionális városhálózata. Tanulmány Magyarország településeinek központi szerepköreirőfes országos városháló­zat kialakításának lehetőségeiről." PERCZEL 1947. 20 UMKL TERINT ir. XXVI-A-1. 1. d. Magyarország városhálózata. A jelenlegi városhálózat kiértékelése c. rész. — A hagyomány urbanisztikai jelentőségére ld.: GRANASZTÓ) 1982. 120—127. o. 21 VAS Z. 1951. 49. o. 22 Az alábbi funkciókat elemezték és pontozták: 1. a belterületi népesség száma 2. az igazgatási szerepkör 3. szociális és kulturális funkciók 4. közműellátottság 5. közlekedés 6. ipar 7. bányászat és energiatermelés 8. mezőgazdaság 9. kereskedelem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom