Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)
III. A VÁROSFEJLŐDÉS POLITIKAI FELTÉTELEINEK GYÖKERES ÁTALAKULÁSA 1948 UTÁN - 1. Terület- és településfejlesztési politika 1949—1953
hadiipari céloknak alárendelt, erőltetett fejlesztése döntő jelentőségű és persze adottságaiktól függően ellenkező előjelű hatást gyakorolt az ország régióinak és településeinek életére. Ám ez olyan eltéphetetlen a településpolitika történetétől, hogy ehelyütt nem térek ki rá. Végül, a centralizált, szigorú központi utasításokon alapuló gazdaságirányítási rendszerben az erőforrások központosított újraelosztása (redisztribúciója) szintén jelentős hatást gyakorolt a településfejlődésre. Ezt könnyű belátni, ha például a beruházási javak regionális és településenkénti elosztására gondolunk. Hasonlóképpen fontos, noha rejtettebb településfejlesztő, illetve sorvasztó eszköz volt a lakosság ellátásával kapcsolatos, szintén erősen centralizált elosztási rendszer is. Az egyes településtípusok áruellátásában és szolgáltatási normáiban ugyanis a központi hatalom tudatosan nagy különbségeket alakított ki az ipari jellegű, illetve a nagy lélekszámú településeket részesítve előnyben. A településfejlődés átfogó, törvényi úton történő szabályozására már a két világháború között tettek lépéseket Magyarországon. 1937-ben, számos fejlett európai országot megelőzve, törvényt hoztak a városrendezésről. 10 A második világháború után, jórészt az adott történelmi körülmények kényszerítő hatására készültek egyes településrendezési tervek. Ilyen volt például a főváros újjáépítési, egyben rendezési terve, valamint a földreform nyomán keletkezett tanyák házhelykijelölési tervei, majd nem sokkal később egyes ipari régiók és városok rendezési tervei. Ezek elsősorban az Építés Közmunkaügyi Minisztérium (ÉKM) kezdetben „Rajzterem "-nek nevezett szellemi műhelyében dolgozó építészek keze alól kerültek ki. 11 A sztálinista politikai rendszer kiépítésének megkezdése után, 1949-ben ebből az urbanista szellemi műhelyből hozták létre a Területrendezési Intézetet (amelyet előbb TERI-nek, 1949-től TERINT-nek rövidítettek). Kezdetben a TERI még az ÉKM keretein belül, a minisztérium általános irányítása mellett működött. Majd 1949 decemberében született meg az a fentebb említett döntés, amely a TERINT-et az ÉKM-nél sokszorosan nagyobb hatalmú Tervhivatal politikai és szervezeti irányítása alá helyezte, az ÉKM-nek mindössze a műszaki tervezés szakmai felügyeletét hagyva meg. 12 A központi településpolitika és a megvalósítását szolgáló intézményrendszer kialakításáról hiba lenne azt feltételezni, hogy az kizárólag a központi hatalom akaratából történt, noha kétségkívül az játszott meghatározó szerepet. Egy centralizált, a településformáló és azon keresztül a térbeli társadalmi folyamatokat egy központból vezérelő politika bizonyos mértékig megfelelt a dologban érintett urbanista szakemberek törekvéseinek is. Ismeretes ugyanis, hogy avantgárdé urbanisták már az 1920-as évektől mind Nyugat-, mind Kelet-Európában arról szőttek utópisztikus elképzeléseket, hogy az építészetet társadalmi tervezéssé tágíthatják, s ezáltal ők 10 1937. évi VI. törvény. 11 PERCZEL-GERLE 1966. 77-79. 0. és PERCZEL 1989. 80-84. 0. 12 366/19/1949. N.T. sz. határozat: A területrendezés kérdéseiről Népgazdasági Határozatok Tára, 1949. december 10.
