Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)

II. A MEGÚJULÁS ESÉLYEI ÉS KORLÁTAI A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN - 2. Az 1945. évi földosztás hatása a társadalom szerkezetére. Munkanélküliség az 1940-es évek végén

volt a 25 kat. hold feletti birtokosok aránya is. (Csak Kiskunfélegyháza struktúrája ütött el Duna-Tisza közi társaiétól: ott szerkezeti szempontból egy kiegyenlítettebb paraszti népesség élt.) Az 1940-es évek végén több tiszántúli agrárvárosnak is hasonlóan polarizált agrártársadalma volt, elsősorban Hódmezővásárhelynek, Szentesnek és Gyulának. Az agrárvárosok társadalmának ez a sajátossága történelmi útjukból eredeztethető. Abból nevezetesen, hogy az évszázadokra visszamenően paraszti hegemóniájú gazdasági és társadalmi fejlődés következtében itt jóval kevesebb felosztható birtok volt, mint az ország más területein, ahol az úri nagybirtok súlya nagyobb volt. Ezt támasztja alá az a fontos tény is, hogy az említett városok 1945 előtti földbirtokmegoszlása jóval kiegyenlítettebb volt az országos átlagnál, és csak a felosztható földek hiányában, a földreformot követően vált annál polarizáltabbá. Kivételek természetesen ebből a szempontból is voltak. Makón 1945 előtt nem volt nagyobb területű, a földreform céljára igénybe vehető úri birtok. Ennek ellenére a 40-es évek végén a város paraszttársadalmában sem a szegény-, sem a gazdagparasztok aránya nem haladta meg az átlagot. Ez azzal magyarázható, hogy — úgyszólván egyedüliként a közepes és a nagyobb agrárvárosok közül — a környező falvaktól jelentős területet tudott a földosztás céljára magának megszerezni.56 Azokban az agrárvárosokban, ahol a földreform során nagyobb területet tudtak szétosztani, ott természetesen jóval nagyobb mértékben, esetenként az országos átlag alá csökkenhetett a mezőgazdasági munkások száma és aránya. Nyilvánvaló az összefüggés például a balmazújvárosi agrárproletárok számának zuhanásszerű csökkenése és aközött, hogy 1945 előtt valamennyi 10 ezernél népesebb alföldi település közül itt volt a legnagyobb az 1.000 kat. hold feletti úri magánbirtokok területe. Ez az 1935-ben 25 ezer kat. holdra rugó földterület az agrárvárosok összes 1000 kat. hold feletti, magánkézen levő birtokának közel negyedét tette ki. Ennek felosztása nyomán vált lehetségessé, hogy az agrárproletárok 1941. évi egészen kirívóan magas, 41,2 %-os aránya 1949-re extrémen alacsony arányra, 8,5 %-ra módosuljon. Balmazújváros példája szélsőséges, de jellegzetes: a Tiszántúl agrárvárosaiban általában nagyobb mértékben csökkent a mezőgazdasági munkásság aránya, mint a Duna-Tisza köziekben.57 Az 1949. évi földbirtokmegoszlás és az azon alapuló társadalomszerkezet településnagyság szerint is specifikus volt. (7. sz. táblázat) 56 A saját határában igénybevett 2.306 holdhoz (CsML.: A Csanád megyei Földhivatal kimutatása a földreform adatairól 1948. szeptember 27. 24.755/1947. ü. sz.) öt szomszédos településtől további 3.000-et szerzett meg. — SZABÓ F. 1979. 116. o. A kisebb települések közül Tótkomlós igényelt még a szomszédos községek területeiből a maga számára földet, összesen mintegy 5.000 kat. holdat. KÁRSAI—SOMLYAI (szerk.) 1970. 309. o. 57 1941—1949 között Szabolcs-Szatmár* megye 10 ezernél népesebb településeiben 47,4 %-ról 13,7-re, Hajdú-Bihar* megye településeiben 46,7 %-ról 16,7-re csökkent a mezőgazdasági munkások aránya. 1941. évi népszámlálás 1., 1949. évi népszámlálás 3. és 1949. évi népszámlálás 8.