Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)

I. AZ ÖRÖKSÉG: A KAPITALIZMUS KORI VÁROSFEJLŐDÉS MÉRLEGE - 1. Az alföldi agrárváros-jelenség és történelmi útja

I. AZ ÖRÖKSÉG: A KAPITALIZMUS KORI VAROSFEJLŐDÉS MÉRLEGE 1. Az alföldi agrárváros-jelenség és történelmi útja A két világháború közötti országterület mintegy kétötödén elterülő Alföldön egy hosszú és ebben a történelmi régióban egyedi fejlődési folyamat eredményeként kialakult, sajátos településrendszer helyezkedett el. Erről könnyen meggyőződhet, aki fellapoz egy századunk első feléből származó térképet: a ritka, de népes egységekből álló településhálózat képe — településtörténeti szempontból az Alföld egyik legfőbb jellegzetessége — első pillantásra szembetűnik. Ami persze önmagában még nem kölcsönzött volna sajátos jelleget az Alföldnek, hiszen az ipari kapitalizmus megjelenése, a modern gyáripari termelés térhódítása Európa számos országában vonta maga után a népesség nagyobb településekbe koncentrálódását, és egyes vidéki területek népességének az elvándorlás miatti megritkulását. Az Alföld esetében a sajátosság egyrészt abban áll, hogy ott ez a struktúra már jóval a tőkés termelés megjelenése előtt kialakult, másrészt, hogy ezek a népes települések egészen a 20. század közepéig megőrizték mezőgazdasági jellegüket. Amit agrárváros-jelenségnek nevezünk, annak éppen ez volt az egyik leglényegesebb vonása: századunk derekáig a mezőgazdaság maradt e sajátos városok vezető gazdasági ága. Ennek felelt meg társadalmuk foglalkozási szerkezete is: a lakosság többsége a mezőgazdaságból élt, egy igen sajátos vonásokkal rendelkező paraszttársadalmat alkotva. Ezeknek a városoknak a határa (területe) a lakosság számához képest kivételesen nagy volt, nem egyszer elérte, vagy meghaladta a 20. századi európai nagyvárosokét, és megközelítette egy-egy kisebb magyarországi járásét. Ennek következtében e városok közvetlen földrajzi környezetük életét mint saját igazgatási területüket szervezték meg. A hatalmas kiterjedésű határban a föld megművelése csak úgy volt lehetséges, hogy a közlekedési távolságok áthidalására hosszabb, több szakaszból álló történelmi fejlődési folyamat eredményeként egy sajátos településforma, a tanyarendszer alakult ki. A tanyáknak a belterületekkel fenntartott gazdasági, társadalmi, jogi és egyéb kapcsolatai a 20. század derekáig tartalmilag sokat változtak. E kapcsolatok tartalmának megítélése, a tanyák települési önállóságának megléte, vagy hiánya történetileg az agrárváros-probléma egyik különösen fontos kérdésének tekinthető. Ezért erre, hasonlóan a fentebb említett másik három sajátossághoz, az alábbiakban visszatérünk. Ezt megelőzően azonban néhány tartalmi szempontból is lényeges fogalmi és terminológiai kérdést szükséges tisztáznunk.