Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)

II. A MEGÚJULÁS ESÉLYEI ÉS KORLÁTAI A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN - 1. Háborús emberveszteség és a háború utáni népességmozgások

II. A MEGÚJULÁS ESÉLYEI ÉS KORLÁTAI A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN 1. Háborús emberveszteség és a háború utáni népességmozgások Az Alföld területén 1944 őszén lezajlott, helyenként súlyos hadműveletek, a régió német megszállása és (október 15. után) nyilas uralom alóli felszabadulása alapvetően új helyzetet teremtettek az alföldi városok fejlődése szempontjából is. Az alábbiakban természetesen nem törekszünk köztörténeti áttekintésre, i hanem figyelmünket arra összpontosítjuk, hogy az országban lezajlott változások mennyire kedveztek az alföldi agrárvárosok belső átalakulásának, modernizációjának, vagy ellenkezőleg, mennyire hátráltatták azt. És ezeken belül is elsősorban arra a kérdésre keressük a választ: maradt-e esély az agrárvárosok korábban jelzett sajátos modernizációja számára, vagy pedig a körülmények megváltozása már 1945—1948 között lehetetlenné tette azt? Bár a későbbi fejtegetéseknek nem szeretnénk elébe vágni, annyit már elöljáróban is szükséges leszögeznünk: a feltételek kétségtelen romlása ellenére ennek a fejlődési útnak a sorsa 1947—1948-ig nem tekinthető megpecsételtnek. *** Az 1944. őszi hadműveletek az itt élők számára súlyos megpróbáltatásokkal jártak. Az egy emberöltőn belüli immár második háborúvesztés az ország nemzetközi helyzetének, békekötési esélyeinek nagyfokú romlásán túl emberben és javakban egyaránt nagy veszteségekkel és társadalmi megrázkódtatásokkal járt. A helyzet súlyosságát jól érzékelteti, hogy 1944 végén az ország helyzetét még az MKP is a Mohács utánival állította párhuzamba.

2 A 10 ezernél népesebb alföldi települések háborús emberveszteségét nem ismerjük számszerű pontossággal, mert azok felmérése sem 1945-ben, a vonatkozó belügyminiszteri rendeletek* ellenére, de az adott helyzetben érthetően, sem később nem történt meg. Ezért a vesztségeket csak közvetett forrásokra támaszkodva becsülhetjük meg. Az emberveszteségek okaik szerint öt típusba sorolhatók: 1. A deportálások során elpusztított lakosság. 2. Az 1941—1945 között, különböző had1 Az 1944—1948 közötti időszak köztörténetére ld. BALOGH 1988., BIBÓ 1986., BORBÁNDI 1983., CSONKA 1983., GATI 1990., IZSÁK 1983., GERGELY 1989., KOROM 1987., PETŐ—SZAKÁCS 1985,, VIDA 1986. 1 Az MKP dokumentumai 1979. 37. o. 3 Ld. pl. a III. 6—7/1945. r.m. 5. B.m. számú, távirati úton kiadott rendeletet.