Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)

I. AZ ÖRÖKSÉG: A KAPITALIZMUS KORI VÁROSFEJLŐDÉS MÉRLEGE - 2. Az alföldi agrárvárosok a két világháború között

val nagyobb hányadában mutatkozott meg. A paraszttársadalom egészén belül az országos viszonyokhoz képest a leglényegesebb, s egyben az egyik legjellegzetesebb különbség ebben a birtokkategóriában figyelhető meg: országosan a földbirtokok 5,7, városainkban kereken 8,0 %-a volt 20-50 kat. hold közötti részben középparaszti, részben azonban idegen munkaerőt már rendszeresen foglalkoztató gazdagparaszti gazdaság.t3i Az 50 kat. hold alatti gazdaságok jelentős túlsúlya jellemezte például a termelés terén dinamikusan fejlődő, a tradicionális társadalmi kötöttségekből már korábban kilépett Kecskemétet: 1935-ben ezek a gazdaságok a város összes szőlő-, gyümölcsös-, kert- és szántóterületének 60-70 %-ával rendelkeztek. 132 A gazdagparasztság gazdasági súlya e várostípusban egyfajta társadalmi hegemóniával járt együtt, amelynek osztatlansága általában a településnagysággal fordítottan volt arányos. A hegemón szerepre következtetni engednek a települések viriliseire vonatkozó adatok: az ebbe a körbe tartozóknak a 20. század folyamán egyébként egyre színesedő képletében általában még a földtulajdonosok voltak többségben. 133 E társadalmi vezető szereppel kapcsolatban szükséges azt is kiemelni, hogy az alföldi agrárvárosokban a 20. század első felében egy sajátos paraszti polgárosodási folyamat bontakozott ki. Ez a polgárosodás a magyar társadalomtörténet egészén belül ugyan oldalhajtásnak tekinthető csupán, amely önnön lehetőségeit sem teljesíthette ki, ténye azonban tagadhatatlan. Elsősorban az árutermelésben élenjáró városokban a mezőgazdasági termelés specializációjára alapozva (hagyma-, zöldség-, gyümölcs-, paprikatermelés, baromfitenyésztés stb.) olyan kifejezetten vállalkozói típusú, gazdasági értékrendjében egyre inkább profit-, termelésében piacorientált gazdák jelentek meg, akiknek éthoszához a századfordulótól olyan polgári értékek tartoztak, mint a szorgalom és takarékosság, a munkában mutatott rend és fegyelem . • 34 Ahogyan az alföldi városok gazdagparasztságának történelmi eredete is sokféle volt a redemptusok és a cívisek leszármazottaitól az e rétegben homo novusnak számító háborúban meggazdagodottakig, úgy társadalmuk a 20. század derekán is sokszínű, összetett volt. Az imént jelzett, polgárosodott elemekkel egyidejűleg, azoktól egészen eltérő karakterű, a tradicionális paraszti értékrendet őrző, s ennek megfelelő gazdasági magatartást tanúsító típusa is meglehetősen széles réteget alkotott. A földbirtokmegoszlás viszonylag demokratikus jellege, a paraszti földhasználatnak az országosénál jóval magasabb aránya sem ellensúlyozhatta ugyanakkor azt, ami e városok agrártársadalmának másik fő jellegzetessége volt: az erős proletarizációt. 1941-ben a mezőgazdaságban foglalkoztatott fizikai dolgozók (eltartottjaikkal) a 70 db tízezer főnél népesebb alföldi településben a mezőgaz131 1941. évi népszámlálás 1. 204—209. o. alapján. 132 PINTÉR 1983. 486-487. o. 133 GYÁNI 1977. 134 „Az apám a Borbáséknál tanult szorgalmat, takarékosságot, rendet és fegyelmet a mi családi életünknél is alkalmazta. (...) A munkához keményen szoktattak bennünket." — Diós 1982. 74. o.