Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)

I. AZ ÖRÖKSÉG: A KAPITALIZMUS KORI VÁROSFEJLŐDÉS MÉRLEGE - 2. Az alföldi agrárvárosok a két világháború között

Összehasonlításul: az ország más területein — Budapest nélkül — csak a lakosság negyedrésze élt 10 ezernél népesebb településekben.9

? Ugyanakkor az Alföld összesen 591 igazgatásilag önálló települése (városa és községe) az ország településállományának kevesebb mint ötödét alkotta, holott 1941-ben a vidéki népességnek több mint kétötöde lakott e régióban. Mindazonáltal a 10 ezer lakos feletti települések lakosságának magas arányából, miként a korábbi történelmi periódusokban sem, most sem következtethetni arra, mintha a városfejlődés szempontjából az Alföld megelőzte volna az ország más régióit. Nem elsősorban azért, mert e települések lakosságának jelentős része külterületen (tanyákon) élt, hanem amiatt, hogy a népes települések változatlanul nem a kisebbek széles és szilárd talapzatára épültek fel, mégha a tanyásodás révén a belterületeket környező határ jóval benépesültebb is volt, mint egy-két évszázaddal korábban. A ritka településhálózat lényéből következett, hogy az agrárvárosok túlnyomó részét az 1930-as években is hatalmas, olykor százezer kat. hold feletti határ övezte, mint azt az 1. sz. térképen ábrázoltuk.98 E térképről ugyanakkor az is leolvasható, hogy volt néhány olyan város, amely nem rendelkezett az agrárváros-jelenség e fontos attribútumával, hiszen területük nem érte el a 10 ezer kat. holdat sem. A viszonylag kis terület következtében a külterületi népesség aránya is alacsony volt, néhány esetben (Kalocsa, Kisvárda) 5 % körül mozgott csupán. A fent mondottakból és az 1. sz. térkép adataiból az alföldi agrárvárosok néhány igazgatási jellegzetességére is következtethetünk. A tág határ fennmaradása például azzal járt, hogy e városok közvetlen településkörnyezetük egy részének életét változatlanul mint saját igazgatási területüket szervezték meg. A térképről pedig jól leolvashatók az 1930-as évek végén ellátott igazgatási funkciók bizonyos anomáliái. Elsősorban a saját igazgatási státusz és a területi igazgatási szervezetben játszott szerep jelentős különbözőségeire gondolunk. Például arra, hogy az Alföld négy törvényhatósági jogú városából három nem töltött be sem vármegye-, sem járási székhely-funkciót, ellenben két vármegyeszékhely (Berettyóújfalu, Mátészalka) és velük együtt összesen 23 járási székhely igazgatásilag nagyközség volt csupán.99 Egy, az 1930-as 1940-es évek fordulóján napvilágot látott, ám sem akkor, sem a későbbi évtizedekben valóra nem váltott javaslat, amely mezőváros néven e

gy új igazgatási várostípus létesítését javasolta Magyarországon, éppen ezeknek az anomáliáknak a csökkentésére lett volna alkalmas. Az ismert igazgatási szakember, Benisch Artúr által készített tervezet(ek)nek az volt a racionális magja, hogy az ország számos népes települése közöttük sok alföldi már kinőtte a nagyközségi igazgatási szervezet kereteit, ám a megyei városok jóval költségesebb igazgatási appará" 1941. évi népszámlálás 2. 1941-ben az ország Alföldön kívüli területén Budapestet leszámítva 46 tÍMzemél népesebb település volt. 98 A térkép adatainak forrása: Földterület 3.; Helységnévtár 1937.; 1941. évi népszámlálás 2. A népességi adatok az összes (kül- és belterület együtt) lakosra vonatkoznak. A földterületi adatok a város összes földterületét alkalmazzát a művelés alól kivett területtel együtt. A közigazgatási adatok az 1937. évi, az első bécsi döntés előíti állapotokat tükrözik. 99 Vö.: Helységnévtár 1937. 5-64. o.