Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)

IV. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM 1948-1963 - 2. A paraszttársadalom átalakulása

Belterületi népesség száma Külterületi lakosság aránya Földterület (kat. hold) 1930 1960 1930 1960 1935 1962 17. Kisújszállás 11 298 11 274 22,2 18,0 35 456 35 628 18. Berettyóújfalu 9 997 10 899 8,3 4,3 18 266 18 390 19. Nyírbátor 9 501 10 206 11,8 3,9 14 287 11 593 20. Szeghalom 8 064 8 408 21,6 18,3 39 716 37 728 A táblázat adatai alapján nyomon követhető e városcsoport átalakulásának iránya és üteme egyaránt. Egy lassú, az ország többi városához mérten igen mérsékelt ütemű fejlődésre engednek következtetni például a belterületi népesség 30 esztendő alatti növekedésére vonatkozó adatok. Határozottan csökkent viszont a tanyai lakosság aránya, ám e városok azért 1960-ban is tanyás jellegű településeknek tekinthetők, — néhány történelmi eredetű kivétellel. Ugyanez mondható el a tágas határról is: e városcsoport többségének jelentősen megkisebbedett a területe, ám annak ellenére országos összehasonlításban még mindig igen tekintélyes maradt; a nagy határú minősítés az 1960-as évek első felében sem mondható alaptalannak. A népesség foglalkozási átrétegződése terén figyelhető meg a legnagyobb szabályosság: a mezőgazdaságból élők aránya kivétel nélkül mindenütt csökkent, az iparból élőké pedig, az egy Mezőtúr kivételével mindenütt növekedett. E változások az agrárváros-jellegtől történt határozott távolodásra engednek következtetni, ám az 1960-as évek eleji állapotok alapján nem beszélhetünk ennek a jellegnek az eltűnéséről, hiszen — hogy mást ne említsünk — a mezőgazdasági népesség aránya egyedül csak Cegléden csökkent a harmadrész alá. Hasonlóképpen ítélhető meg a tanyaiak arányának csökkenése is: ez a sajátos jellemvonás is még mindig jól érzékelhető maradt.