Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)

IV. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM 1948-1963 - 2. A paraszttársadalom átalakulása

valamint a különösen szélsőséges kuláküldözés gyakorlatilag majdnem egyidőben indította el az említett két paraszti réteg nagyarányú társadalmi átalakulását. Az agrárproletárok 1948—1949 fordulójától igen pozitívan reagáltak az extenzív iparosítás kezdetén az ország több területén, Budapesten, vagy Mohácson, a későbbi Sztálin vasmű ott megkezdett alapozási munkálatainál kínálkozó munkaalkalmakra. 94 A különösen 1947— 1948-ban erős munkanélküliség után sok népesebb alföldi településből akár saját felszereléssel (ásóval, lapáttal, csákánnyal) is jelentkeztek földmunkások a nagyipari beruházások földmunkáinak végzésére. Az agrárproletárok társadalmi átalakulási folyamatai tehát már a kezdetektől egy erős kilépési mobilitási tendenciával, a mezőgazdaságból való időleges, vagy végleges eltávozással jártak együtt. Más csoportjaik — és az 1940-es 1950-es évek fordulóján azért még ők voltak nagy többségben — viszont magán a mezőgazdaságon belül kísérelték meg társadalmi helyzetük stabilizálását, főleg munkavállalói pozícióik javítását. Egy rövidebb időszakban, amely lényegében 1948 őszére redukálódott, még az a lehetőség is felcsillanni látszott számukra, hogy az 1945 után még megmaradt nagyobb magánbirtokok egy részének további felosztásával magán-parcellákhoz juthatnak. Az 1948 augusztusában kiadott és ezekben a városokban különösen élénk visszhangra talált 9000/ 1948-as kormányrendeletet például az érintettek jó része úgy fogta fel, mint az 1945. évi földosztásnak egyfajta kiegészítését, továbbvitelét. (Mint ismeretes, a rendelet a gazdagparaszti bérletek korlátozását célozta. Elrendelte azoknak a bérleteknek a szegényparasztság, illetve földbérlő szövetkezeteik kezére juttatását, amelyek bérlőjének bérelt és saját tulajdonú földje együttesen meghaladta a 35 kat. holdat.) A rendelkezés persze még akkor sem tölthette volna be egy „második földreform" szerepét — mint az érintettek közül sokan remélték —, ha a kormányzati intézkedések a folyamatot nem terelik egyértelműen a tsz-alakítás irányába,^ mert az így igénybe vehető földterület igen korlátozott volt: 1948. szeptember végéig országosan 306 737 kat. holdat érintett, míg az igénylők száma 92 384 fő volt.96 Az alföldi agrárvárosokban hasonló volt a helyzet. Csanád vármegyében például a 9000/1948-as rendelet alapján 5785 kat. holdat vettek igénybe, amelyet 1783 kishaszonbérlőnek juttattak részben szövetkezeti, részben egyéni bérlet formájában, holott eredetileg 5820-an jelentették be igényüket előhaszonbérletre.97 A hajdúvárosokban szintén magas volt az igénylők száma: 1948 szeptemberének végéig Hajdúböszörményben 787, Hajdúszoboszlón 796 fő igényelt haszonbérletet. 98 A gazdagparaszti bérletek igénybevételének említett átterelése a termelőszövetkezeti mozgalom irányába — az ekkor alakult földbérlő szövetkezeteknek és a földművesszövetkezetek földbérlő csoportjainak termelőszövetkezeti csoportokká 94 UMKL OT ir. XIX-A-16-a. 223. d. 95 ORBÁN 1972. 65-87. o. ' 96 Pl A 276. f. 77/4. Határozatok a Közigazgatási Bizottság 1948. szeptember 27-én megtartott üléséről. 97 CsML Csanád Vármegye Földhivatalának ir. 55. Haszonbérleti ügyek 1948. 134. d. 98 BENCSIK—NYAKAS 1975. és NYAKAS 1975.