Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)
III. A VÁROSFEJLŐDÉS POLITIKAI FELTÉTELEINEK GYÖKERES ÁTALAKULÁSA 1948 UTÁN - 5. Településpolitikai korrekciók 1957-1963
tehát egy tudományos elemzésnél — noha készítői között tudományosan képzett szakembereket is találhatunk —, mert céljának és feladatának a politikai döntések közvetlen előkészítését tekintették, sőt néhány vonatkozásban maga a tanulmányterv lépett fel a közvetlen döntéshozatal igényével.213 A szakmai törekvések hatalmi úton történő megvalósításának ambícióját az az államszervezési modell hívta életre, amely bizonyos mértékig egy abszolutista államra emlékeztetően a hatalom korlátlan birtokosának, az MSzMP vezetésének döntéseit az egykori kameralista értelmiség szerepéhez hasonlóan szakértői előkészítéssel kívánta megalapozni.214 A Tanulmányterv alapelvei és egész szemlélete, sőt konkrét javaslatainak túlnyomó része megegyezett az 1960-as „regionális vizsgálat"-tal és (alföldi vonatkozásaiban) az 196 l-es „nagy-alföldi általános regionális terv "-vei. Ugyanígy az „ésszerűséget", mégpedig a műszaki és részben gazdaságossági szempontok szerinti ésszerűséget tekintették fő értéknek, miként változatlanul ugyanazokat a régiókat, alrégiókat és falukörzeteket javasolták kialakítani, mint korábban. Szemlélete abban is megegyezik a korábbi tervekével, hogy a településeket egy funkcionális hierarchiába sorolta, s ezzel alá-fölérendeltségi viszonyt alakított ki közöttük. Fő feladatai közé sorolta továbbá a beruházások telepítésének elősegítését, a gazdasági ágak között messze eltúlozva az ipar egyébként valóban elsőrendűen fontos településfejlesztő szerepét: az egyes települések értékét elsősorban azon mérték, mennyire alkalmasak, vagy alkalmatlanok az ipari beruházások befogadására. 2 15 A tanulmányterv konkrét javaslatai közül külön említést érdemel a fővárossal szembeni úgynevezett „ellenpólusok" kialakításának gondolata, hiszen az erre a szerepre kiszemelt öt városból (Miskolc, Pécs és Győr mellett) kettő, Debrecen és Szeged alföldi volt. Ez a korabeli nemzetközi urbanisztikai hatások és bizonyos belső, főleg társadalmi eredetű késztetések nyomán felmerült gondolat, noha kétségtelenül volt reális alapja, az elképzelt módon nem volt megvalósítható. Fel sem vetették ugyanis a Budapestre összpontosult szerepkörök egy bizonyos részének átruházását, mert az „ellenpólusokat" döntően nem decentralizálással, hanem e nagyobb vidéki városok körüli régiók helyi erőforrásainak összpontosításával gondolták megteremteni. (A vidéki ipartelepítés terve, amelyre alább térünk ki, az ipar második és harmadik vonalát érintette s az sem valósult meg a terveknek megfelelően.) (Legyen szabad emlékeztetnünk arra, hogy a központi, fővárosi funkciók egy részének térbeli megosztását a Bibó—Erdei-féle városmegyés reformterv is felvetette már, amikor még kisebb volt a központosítás az országban. )2i6 Míg a fővárossal szembeni „ellensúlyok" kialakítása nem járt sikerrel, addig sikerrel járt a helyi (regionális) településfejlesztő energiáknak az említett 213 Ez az igény már a tanulmány bevezetőjében is félreérthetetlenül felismerhető. (Különösen 16—17. 0.) 214 A szakmai igények és a hatalmi ambíciók összefüggésére ld.: ENYEDI 1989/a. (különösen 62-63. 0.) és ENYEDI 1989/b. (különösen 96—101. 0.) 215 Tanulmányterv 1963. Bevezetés. A tanulmányterv felhasználása c. fejezet. 216 HUSZÁR (Bibó I.) 1989 267—275. o.
