Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)

III. A VÁROSFEJLŐDÉS POLITIKAI FELTÉTELEINEK GYÖKERES ÁTALAKULÁSA 1948 UTÁN - 5. Településpolitikai korrekciók 1957-1963

nyilvánvalóan nem rendelkeztek megfelelő ismeretekkel, s ezért egyszerűen átvették a szakértelmiségiek javaslatait, vagy azok nagy részét.) A fejlesztési források központi elosztásának elve sem sokat változott az első ötéves terv időszakához képest. A legjobb pozícióban a régióközpontok voltak, majd a melléjük rendelt ún. társközpontok következtek (Szegednek Békéscsaba, Szolnoknak Kecskemét, Debrecennek Nyíregyháza volt a társközpontja). Jóval szerényebb mértékben, de számíthattak bizonyos központi ipar- és infrastruktúra-fejlesztési támogatásra az alrégióközpontok is legalábbis papíron. A megtévesztő kifejezéssel „kiemelt"-nek nevezett települések azonban már papíron sem remélhettek központi támogatást, illetve beruházásokat. Helyüket a településhierarchián belül az alrégió-központok alatt ás a falukörzet-központok felett jelölték ki, de semmilyen „regionális szerepkör"-rel nem kívánták őket felruházni. Ebbe a kategóriába 18, többnyire nagy múltú alföldi agrárvárost és óriásfalut soroltak, közöttük például Gyulát, Nagykőröst, Hajdúböszörményt is.202 A falukörzet-központokat iparfejlesztési szempontból már számításba sem vették, csak mezőgazdasági jellegű településnek könyvelték el őket,203 ami 1961-ben egyáltalán nem adott garanciát e települések átlagos ütemű fejlődésére sem. A mezőgazdasági jelleggel fejlesztendőnek minősített falvak, az úgynevezett főfalvak számát 271-ben állapították meg, de erőteljesebben fejlesztendő főfalunak mindössze 31-et, fejlesztendőnek pedig 71-et minősítettek, az összes többit formális besorolásuk ellenére a nem fejlesztendő kategóriába sorolták,204 holott ezek valamennyien egy, az alrégión belüli, kisebb tájegység központjának voltak kijelölve. A főfalvak alá rendelt egyéb falvaknak pedig még a minimális fejlesztését sem javasolták. 205 E hierarchia legalsó szintjére sorolt tanyákról a tervezetnek egyetlen pozitív kijelentése sem volt; készítői a tanyai településmód teljes és mielőbbi felszámolását sürgették, hasonlóan korábbi állásfoglalásaikhoz. A tervezet egyébként nem csak a tanyákkal és a kis falvakkal szemben foglalt el az egy évtized előttihez hasonlóan ellenséges álláspontot, de teljesen értetlenül áll a sajátos, nagy határú, népes alföldi agrárvárosokkal szemben is, és bár az előző évitől eltérően nem javasolja a lakosság széttelepítését 3-4 ezres falvakba, de javasolja e városok „átépítését". Az 1960-as évek elejére néhány kisebb régió fejlesztési tervét is elkészítették. 1961-ig az Alföld területén belül hat ilyen „kistájterv"-et fejeztek be, amelyek Debrecen, Kecskemét, Szeged, Hódmezővásárhely, Szentes és Cegléd városok és környékük gazdasági és urbanisztikai viszonyait elemezték. A későbbiek során e komplex „kistáj terveket" egyre inkább az ipartelepítés lehetőségeinek és feltételeinek vizsgálata váltotta fel. 1963-ban készült el az egyik legrészletesebb, 0. 202 U.o. 340 203 U.o. 329. 0 U.o. 330. 0 205 U.o. 326. 0