Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)
I. AZ ÖRÖKSÉG: A KAPITALIZMUS KORI VÁROSFEJLŐDÉS MÉRLEGE - 1. Az alföldi agrárváros-jelenség és történelmi útja
létől különösen tömeges benépesülése a klasszikus nyugat-európai településfejlődési modell egyfajta inverz folyamatának fogható fel. Nem a kis települések tömegéből emelkedtek ki a népesebb, azok számára központul szolgáló nagyobbak, hanem magukból a népesebb településekből indult meg a néptelen vidéki területek irányába egy olyan kiáramlás, amely több fejlődési fokozaton át, a környék kis településekkel (tanyákkal) való benépesedéséhez vezetett. (Amiben persze a más vidékekről történt odavándorlás és tanyai letelepedés is szerepet játszott.) Az említett kedvező demográfiai, gazdaság- és településtörténeti változások ellenére a településfejlődés folyamata e korszakban sem volt zökkenőmentes. Ez elsősorban abban mutatkozott meg, hogy egy erős refeudalizációs tendencia is kibontakozott; a királyi országrészekből visszatérő nemesek úgyszólván már a török uralom alóli felszabadulás másnapján megkezdték régi birtokaik felkutatását.36 E refeudalizációs kísérletet jelentősen erősítette, hogy az udvar hatalmas kiterjedésű adomány birtokokat (például a vármegy ényi Harruckern-birtokot) létesített, vagy egész történelmi alrégiókat zálogosított el (mint 1702-ben a Jász-Nagykun kerületet a Német Lovagrendnek). Ezt az erős támadást az ilyen veszélytől nem fenyegetett szabad királyi városoktól: Debrecentől (amely a 17. századtól kezdve az Alföld legjelentősebb városa volt) és Szegedtől eltekintve csupán néhány mezőváros tudta kivédeni. A többség erre nem volt képes, ezért ekkortól belső szabadságuk elnyeréséért, a földesúri függés megváltásáért nagy erőfeszítéseket kellett tenniök. E törekvések, esetenként komoly áldozatok árán, a mezővárosok jó részénél sikerre vezettek. Ennek a jelentősége pedig a későbbi következmények szempontjából egyáltalán nem volt csekély, hiszen lehetővé tette a földesúri alávetettségtől mentes, szabadabb paraszti társadalom továbbélését. Maga ez a társadalom egyébként belsőleg korábban is tagolt volt, a megváltakozásban játszott különböző szerepek pedig tovább, illetve újra tagolták. (Például a Jász-N agy kun-kerület jellegzetes társadalmi megosztottsága, a redemptusok, illetve az irredemptusok elkülönülése kifejezetten a redemptióban játszott eltérő szerepekben gyökerezett.37) E korszakban a mezővárosok egy részének paraszttársadalmában olyan strukturális viszonyok formálódtak ki, amely már a polgári korszak előképeinek tekinthetők; körvonalazódott például a cívis nagy gazdák és a már a 18. század végén is népes38 nincstelen rétegek ellentétpárja. A társadalmi fejlődés előremutató vonásait több alföldi mezővárosban a helyi önkormányzat és igazgatás, továbbá a jogszabályalkotás fontos eredményei egészítették ki, olyanok, amelyek történetileg komoly értékét képezik a magyar városjognak.39 Ezek a fontos társadalom- és jogtörténeti vívmányok elsősorban a gazdaságilag fejlettebb (j e l ent <5s mezőgazdasági árutermelést folytatni tudó) szabadalmas mezővárosokban voltak megfigyelhetők. Ezek közül nem egy volt, amelynek fejlő36 HEGYIK. 1976. 193. o. 37 SOMLYAI 1981. (A földreform végrehajtása c. fejezet.) és SZABAD 1980. 158. o. 38 Egyes összeírások szerint II. József korában Kecskemét lakosságának 62 %-a zsellér ember volt. FÜR 1982. 19. o. 39 EPERJESSY 1966. 224. o.
