Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)
III. A VÁROSFEJLŐDÉS POLITIKAI FELTÉTELEINEK GYÖKERES ÁTALAKULÁSA 1948 UTÁN - 3. Igazgatási reformtervek és a területi igazgatás módosítása
ahhoz túlságosan nagyok voltak, hogy egy-egy valódi (nem formális) közösséget alkotó helyi társadalom törekvéseinek igazgatási keretei lehessenek, tehát nem kellett félni attól, hogy a helyi, a „partikuláris" érdekek netán bennük találnak szervezeti kereteket. Ahhoz viszont kicsinyek és erőtlenek, hogy igényt tarthattak volna a központi hatalom funkcióinak decentralizálására. Egyszóval: a megye alkalmas médiumnak bizonyult a sztálinista centralizáció, az „egy központból vezérlés" megvalósítására. Nem állja meg tehát a helyét az a vélekedés, hogy 1950-től a megye simán átmentette volna pozícióit a magát szocialistának nevező politikai rendszerbe, hogy pusztán ennek az igazgatásszervezeti keretnek a fennmaradása az „alispánok uralmának" folytatását jelentette volna. (Megjegyezzük, ez az uralom már az 1870es évektől kezdődően egyre korlátozottabbá vált.) Ezzel szemben az igazság az, hogy a megyék teljesen önállótlan szervezetek voltak az 50-es évek elején, nem egyebek mint a központi hatalom kihelyezett szervei, amelyek csak és kizárólag e hatalom és nem a helyi társadalom akaratának megfelelően működtek. S ezzel a magyar történelemben a múlt században megkezdődött erős centralizációs folyamatot egy kívülről átvett modell segítségével az abszurditásig fokozták. Magyarország területi igazgatási rendszerében a második világháhorú utáni első változtatásokat még 1945-ben hajtották végre. Ekkor több vármegyét összevontak, másoknak az elnevezését egyszerűsítették. Az Alföldön összevonással egy új vármegyét alkottak, Szatmár-Bereget (nevébe nem vették fel az Ugocsa szót), Csanád-Arad-Torontál vármegye nevét pedig Csanádra egyszerűsítették. A de facto az 1945. januári moszkvai fegyverszüneti szerződéssel visszaállított 1938-as határokon belül több kisváros (az Alföldön Baja, Berettyóújfalu és Mátészalka) nyerte vissza vármegyeszékhely szerepkörét. Végül több községet egyik vármegyétől egy másikhoz csatoltak át, (az Alföldön jobbára tiszántúli községeket érintettek ezek a korrekciók). 124 A területi igazgatási szervezet módosításában, leszámítva az 1945-től folyamtosan végrehajtott község-önállósításokat, a következő jelentős változások 1950-ben következtek be. A kormány 1949 decemberében a megyék, 1950 májusában a járások nevének, területének és székhelyeinek a megváltoztatásáról rendelkezett. Az 1949. decemberi kormányhatározatot!25 két ütemben, két belügyminiszteri rendelettel hajtották végre 1950 februárjában és márciusában. 1 26 Ezekkel az intézkedésekkel jött létre az addigi 25 vármegyét felváltó 19 megyéből álló területi igazgatási szervezet, amely a következő négy évtizedben lényegében változatlan formában működött. (Egyidejűleg rendelkezés, pontosabban törvény született Nagy-Budapest létrehozásáról is.) 127 Az Alföld területén 1950-ig 10 vármegye helyezkedett el. Az említett kormányrendelet nyomán számuk hétre apadt 124 4330/1945. (július 4.) M.E. sz. rendelet a magyar közigazgatás területi beosztásának ideiglenes rendezéséről. 125 4343/1949. (december 14.) M.T. sz. rendelet a megyék nevének, székhelyének és területének megállapítása tárgyában. TO HENCZ 1973. 55. o. 127 1949. évi XXVI. törvény.
