Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)
III. A VÁROSFEJLŐDÉS POLITIKAI FELTÉTELEINEK GYÖKERES ÁTALAKULÁSA 1948 UTÁN - 3. Igazgatási reformtervek és a területi igazgatás módosítása
A kormány 1945-ben létrehozott, koalíciós alapon megszervezett tanácsadó szerve, a Jogi Reformbizottság 1946 folyamán több ízben is tárgyalt a közigazgatási reform szakmai és politikai kérdéseiről. E tárgyalások során az NPP, pontosabban a pártot képviselő Bibó István mindvégig kezdeményező szerepet játszott egy olyan igazgatási reform keresztülvitele érdekében, amely az imént ismertetett, 1946. júliusi parasztpárti javaslaton alapult volna. 107 Sőt, ezzel párhuzamosan a párt szakemberei megkezdték a javaslat konkretizálását, a részletek kidolgozását is. Bibó István visszaemlékezése szerint az 1945 februárja és az 1946 júliusa közötti szűk másfél évben — mint ő mondja: „egész belügyi korszakomban" — túlnyomó részben ezek a munkálatok kötötték le idejét. '08 1947-től pedig, miután 1946 nyarán meg kellett válnia a Belügyminisztériumtól, a Kelet-Európai Tudományos Intézetben folytatta tovább ezt a munkát, az Államtudományi Intézet szakembereivel közösen. Ennek a hosszú kísérletezéssel és megannyi szempont gondos mérlegelésével, s nem utolsó sorban helyszíni vizsgálatokkal is folytatott munkának lett végül a gyümölcse a 98 városmegye felállítását javasoló, 1950-ben megjelent térkép-összeállítás. (Ld.: 1. sz. térkép)i09 A „Magyarország városhálózatának kiépítése" szerzőinek szándéka szerint is jóval nagyobb igénnyel lépett fel és valóságosan több is volt, mint egy egyszerű igazgatási reformjavaslat.no Megvalósítása feltételezte volna a községi és városmegyei önkormányzatok jelentős megerősítését, hatáskörük növelését és egyúttal az igazgatás jelentős mértékű decentralizálását, valamint az ország városhálózatának nagyarányú fejlesztését. A városmegyék létrehozásának egyik fő célja ugyanis éppen az volt (helyesebben lett volna), hogy a túlságosan nagy területű és nagy népességű vármegyék jórészt formális önkormányzatai helyett kisebb és áttekinthetőbb, az ott élők valódi (nem formális) közösségeire alapozott önkormányzatokat hívhassanak életre. Az elgondolás megvalósításának másik elengedhetetlen feltétele az ország városhálózatának bővítése lett volna, amit az elaborátum címe is hangsúlyoz. Az ugyanis nem volt kellően fejlett ahhoz, hogy az ország minden kisebb táját (vidékét) színvonalasan tudja városi szolgálatokkal ellátni. Márpedig a városmegyék kialakításának a demokratikus önkormányzatok megteremtése melletti másik fő célja (és értelme) az lett volna, hogy (oda-vissza) egy napi járóföldön belül minden település lakója hozzájuthassan a városok nyújtotta szolgáltatásokhoz. Ez volt Bibóék elgondolásának az egyik leglényegesebb eleme: az ország társadalmát úgy kívánták bekapcsolni az urbanizációs és egyben a polgárosodási folyamatokba, hogy közben ne rombolódjanak szét a helyi társadal107 A Jogi Reformbizottság üléseinek jegyzőkönyvei. MTA Állam- és Jogtudományi Intézet. Az archív anyagokat néhai Kovács István akadémikus bocsájtotta rendelkezésemre, amiért írásban már csak megkésve mondhatok köszönetet. A JRB működését részletesen elemzi: GYARMATI 1984. M HUSZÁR (Bibó I.) 1989. 99. o. 109 A Magyarország városhálózatának kiépítése c. tervezet VII. Összesített térkép 110 A parasztpárti „terv olyan reformnak az útját mutatja meg, mely számba veszi a magyar közigazgatás kérdésének a magyar társadalomfejlődéssel való végzetes összefüggését; s erre való tekintettel nemcsak a közigazgatási apparátus regenerálását, hanem az önkormányzati élet kereteinek teljes újjárendezését is célul tűzi ki." — írja Bibó István „A koalíció egyensúlya es az önkormányzati választások" c. nevezetes cikkében. Ld.: BIBÓ 1986. 328. o.
