Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)

III. A VÁROSFEJLŐDÉS POLITIKAI FELTÉTELEINEK GYÖKERES ÁTALAKULÁSA 1948 UTÁN - 2. Rajonírozási tervek

tartott hazai természetátalakító program, amely a Tiszántúl természeti (vízrajzi, talaj- és egyéb) viszonyainak gyökeres átalakítását tűzte ki célul — irányításában több felső szintű gazdasági vezető is részt vett: a munkálatok elvi irányítására létrehozott Tiszántúli Természetátalakító Tervbizottság elnökeként Vas Zoltán, továbbá Erdei Ferenc és Hegedűs András miniszterek.89 Ennek a Tiszántúlra vonatkozó, országos fontosságúvá előléptetett programnak a közelmúltból már volt bizonyos előzménye. 1950-ben a Földművelésügyi Minisztériumban készült ugyanis egy ötéves fejlesztési terv a Hortobágy természeti viszonyainak átalakítására. És itt érdemes emlékeztetnünk arra, hogy alig három évvel azelőtt az OT elvetette a régió valóságos gazdasági szükségleteiből kiinduló és széleskörű társadalmi támogatást élvező helyi kezdeményezést, a Debrecen—Nádudvar között megépítendő vasút gondolatát, mondván, hogy az nem reális. Hogy ez, az egyik központi államigazgatási szerv által kigondolt terv mennyire volt reális, arról mindent elmond az a mód, ahogyan indokolták: „abból a pusztaságból" — írták —, amely a kapitalista rendszerben évszázadokon keresztül csak szöcskelegelőnek volt alkalmas, a szocialista tervgazdaság hatalmas, nagy terméseredményeket elérő, intenzív mezőgazdasági üzemeket tud létesíteni. Ennek velejárójaként a Hortobágy egész természeti táját meg kell változtatni."90 Ilyen előzmény után alakította meg két évvel később a Minisztertanács a Tiszántúli Természetátalakító Tervbizottságot, amely a hortobágyi tervhez hasonló szellemben, ám azt a Tiszántúl egész területére kiterjesztve kezdte meg az első részlettervek vázlatainak kidolgozásától A terv elengedhetetlen részeként rövid időn belül meg akarták szüntetni a kisparaszti gazdálkodást is, mert — így szólt az érv — a „szétaprózott kisparaszti parcellák" akadályozzák a természetátalakító terv megvalósítását.92 1953-ig az eredeti elképzelésekből csak igen kevés valósult meg, elsősorban egyes vízügyi beruházások (a részben rabmunkával épített tiszalöki erőmű és a Keleti Főcsatorna), túlnyomó részük papíron maradt. (Ami a Hortobágy egy részének természeti viszonyait negatív értelemben, környezeti károsodás formájában valóban megváltoztatta, az az 1950-es évek elejétől nagy lendülettel, részben szintén rabmunkával épített kunmadarasi szovjet katonai repülőtér volt. Ez viszont nem szerepelt a tiszántúli természetátalakító tervekben.) 89 OT Tük 341. d. A Tiszántúli Természetátalakító Tervbizottság alakuló ülése 1952. június 9. 90 Fm. ir. Az FM Kollégiumának jegyzőkönyvei és anyagai 1950. 1950. május 13-i kollégiumi ülés. 91 A Minisztertanács 2037/11/1952. sz. határozató. Ld. továbbá e fejezet 89. sz. jegyzetét! Az OT az első hivatalos előterjesztést 1952. március 31-én küldte el a Minisztertanácsnak, amelyben egy Tervbizottság felállítását javasolta a Tiszántúl természetátalakító tervének kidolgozására. Ld.: OT Tük. 238. d. 1952. március 31-i előterjesztés a Minisztertanácshoz. n OT Tük. 341. d. A Tiszántúli Természetátalakító Tervbizottság alakuló ülése 1952. június 9.